Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész ROZSA HUBA Áron kizárólag Isten hívásának köszönheti a főpapi méltóságot (Kiv 28; 29; Lev 8; Szám 3,10; 16—18). Jézus Krisztus főpapságát is ilyen isteni szó alapozza meg. Személyé- nek egyedülálló mivoltát világfeletti méltósága (preegizsztens Isten Fia: Zsolt 2,7) és Melkizedek rendje szerinti papságra (Zsolt 110,4) szólító isteni rendelés szabja meg. A szövegösszefüggés a két zsoltárvers összekapcsolásával (Zsid 5,5.6) Jézus Krisztus pre- egzisztens fiúságát és főpapságát eggyé teszi, vagyis főpapságának kiválóságát Istenfiúi méltósága alapozza meg. Papságának örökkévalósága (Zsolt 110,4; Zsid 5,6) is a Fiú örökkévalóságából, főpapságának kultikus rendben való mindent felülmúló érvénye pe- dig fiúságának világfeletti valóságából ered. Nem a főpapi méltóság, hanem a fiúság fog- ja össze a levél kultuszra vonatkozó fejtegetéseit, és ebben éri el a levél kezdetén Jézus Krisztus preegizsztens fiúságáról való fejtegetés a célját.79 Ugyanezt az azonosságot hangsúlyozza a szerző már a Zsid 4,14-ben, de még nyo- matékosabban a Melkizedek rendje szerinti papságról szóló 7. fejezetben. Itt Melkize- dek apa, anya, élet kezdete és vége nélkül különleges helyzete arra szolgál, hogy Isten Fia egyedülállóságát ábrázolja (Zsid 7,3).80 A továbbiakban a Zsid 5,7-8 igazolja, hogy Jézus az emberi ״gyengeségben” is részt vett, s ő is szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. A Zsid 5,1-10 egység zá- ró versei (9—10. vers) mintegy kiértékelik a mondottakat és a Zsolt 110,4-re való utalás- sál záiják le a fejtegetést. A 10. vers egy fokozást tartalmaz: eddig a Zsid 5,6 idézetében a Zsolt 110,4 szerint Krisztus csak pap (ίερεύς), itt pedig főpap (άρχιερεύς) Melkizedek rendje szerint. A főpap kifejezés Jézus Krisztus húsvéti eseményekben bekövetkezett in- tronizációjára utal, a megdicsőülés tényére.81 A 7. fejezetben éri el a Zsidókhoz írt levél a legfontosabb fejtegetését, amelyet már a megelőző fejezetek előkészítettek: Jézus Krisztus főpapsága Melkizedek rendje szerint. A Zsolt 110,4-re való utalások az egész szövegegységet átfogják: a Zsid 7,3.11.15.24.28 utalások, a Zsid 7,17.21. pedig kifejezett idézetek. A Jézus Krisztus főpapságára vonatkozó fejtegetés Melkizedek személye, illetve a Melkizedek papság értelmezésén keresztül történik. Jézus Krisztus főpapságának egye- dülálló értékét az ószövetségi papsággal és kultikus renddel való összehasonlítás világítja meg. Hogy mennyiben jelentheti Melkizedek személye a fejtegetés motívumait, a Zsid 7,3 mutat rá. Melkizedek ״apa, anya és nemzetségrend nélkül, napjainak kezdete és életének vé- ge nélkül lép föl” (Zsid 7,3), vagyis olyan jellegzetességek, amelyek túllépik az emberi lét határait. Létének örökkévalósága ״napjainak kezdete és életének vége nélkül lép föl”, minden földi, emberi és kultusztörvénytől való függetlensége személyének korlátlan- ságára mutat, s ״így hasonlóvá lett Isten Fiához és pap marad mindörökké” (Zsid 7,3). A Melkizedek papkirályról mondott csodálatos jellemvonásoknak messiási kicsengésük van és alakját az Isten Fiához való hasonlóság (άφωμοιωμενος = hasonlóvá lett valakihez, valamihez; άφωμοιοω = hasonlóvá tenni valakihez, valamihez) jellemzi. Melkizedek te- hát Jézus előképe, s mint Istentől adott jel Isten Fiára utal.82 Ezért a levél szerzője szemé- ben mindaz, ami Melkizedekről elmondható, még inkább vonatkozik Isten Fiára, aki” Dautzenberg, G., Psalm 110, 91-92. 80 Kuss, O., Der Brief an die Heberäer, 130-131, 133, 147-148; Schnackenburg, R., Christologie, 363; Daut- zenberg, G., Psalm 110, 90-92 Schweitzer, E., art. υιός ThWNT VIII, 391/7-23; Schrenk, G., art. άρ- χιερεύς ThWNT III. 264-284, 276/29-277/13. 81 Michel, Ο., Der Brief an die Hebräer, 225. 82 Michel, O., art. Μελχισεδεκ ThWNT IV, 573-575, 573/32-574/14. 95
