Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
RÓZSA HUBA A Zsolt2 és HOkrisztológiai értelmezése - II. rész hez Melkizedek hasonló. A papkirály személye alkalmas arra, hogy Jézusnak, Isten Fiá- nak kiválóságát, így papságát is bemutassa.83 A 10. vers ״hasonlóvá lett Isten Fiához (άφωμοιωμενος) és pap marad mindörökké (εις τό διηνεκές)” kétségtelen utalás a Zsolt 110,4-re, kicserélve az εις τον αιώνα (Zsolt 110,4) (mindörökre) kifejezést az εις το διηνεκές kifejezésre. Az utóbbi jelentése nem mindörökké, végtelenség, hanem töretlen fennmaradás. Melkizedek tehát mindörökre pap marad.84 Érdekes módon itt Melkizedek az, aki Isten Fiához lett hasonló, és nem úgy, mint a Zsolt 110-ben, amelyben Isten Fia Jézus Krisztus Melkizedek rendje szerinti pap. A szerző ezzel a fordulattal, ti. hogy Melkizedek Isten Fiához hasonló, lehetővé teszi Melkizedek alakjának segítségével Jézus Krisztus főpapságának megvilágítását. A 7. feje- zetben a Zsolt 110,4 további idézeteit ebben a háttérben kell értelmezni. A Zsid 7,11—19 szövegegység a két típusú, az ároni és Melkizedek rendje szerinti papság viszonyát tárgyalja. A levél szerzője megállapítja, hogy az Áron rendje szerinti papság (κατά την τάξη׳ Άαρων) elégtelen, és helyére a Melkizedek rendje szerinti (κατά την τάξιν Μελχισεδεκ) papságnak kell lépni (Zsid 7,11). Ismét jelentkezik a Zsid 5,4.5—6 gondolata, az igazi papság lényege és üdvösséget szerző hatása, az Istentől való hívottságában, minden emberi leszármazástól való függetlenségben található. A Melki- zedek szerinti papság birtokolja ezt a feltételt, a bizonyítására a szerző a Zsolt 110,4-re hivatkozik a 7, 11-19-re szöveg egységben: 7,11.15.17. Valamennyi idézet a ״Melkize- dek rendje szerint” kifejezést tartalmazza, utalva a ״rendje szerint” lényegi mondani- valójára: nem a testi leszármazás, hanem az isteni híváson alapuló papság által szerzett új, tökéletességre, vezető üdvrendet.85 A Melkizedek rendje szerinti üdvösségszerző papság értékét és erejét az isteni hívó szó biztosítja. Magasabbrendűségét a Zsolt 110,4 idézetén alapuló fejtegetéssel bizonyít- ja a szerző a Zsid 7,20-22-ben: 20. Annál is inkább, mivel ez nem történt eskü nélkül. 21. Amazok eskü nélkül lettek pappá, ő azonban annak esküjével, aki így szólt hozzá: ,,Megesküdött az Ur és nem bánja meg: te pap vagy mindörökké.” 22. Ennek megfelelően Jézus egy kiválóbb szövetség kezese lett. A három versből álló szövegegység a zsoltárban szereplő visszavonhatatlan isteni esküre helyezi a hangsúlyt, az eskü (20—21. vers) és esküdni (22. vers), szavakkal is ezt tanúsítva. Az eskü a levitikus és a messiási papság közötti különbség kiemelésére szolgál, minthogy a levitikus papság nélkülözi az isteni esküt. A Zsolt 110,4 idézetének messiási-krisztoló- giai jelentése van, minthogy a zsoltár esküje Isten Fiának Jézus Krisztusnak szól, és senki másnak. Hogy a zsoltárban ígért örök messiási papság kizárólag Isten Fiának szól, már láttuk a Zsid 5,5.6-ban a Zsolt 2,7 és Zsolt 110,4 azonosításánál, ahol a két zsoltárban mondott isteni ígéret egy és ugyanazon személynek szól Az esküt követő vers is meg- erősíti az ígéret krisztológai jelentését: ״ennek megfelelően Jézus egy kiválóbb szövetség 83 Michel, O., Der Brief an die Hebräer, 262-263; Kuss, O., Der Brief an die Hebräer, 87-88; ScHRENK, G., art. áp- χιερεϋς ThWNT III. 275/6-11. 84 Michel, Ο., Der Brief an die Hebräer, 263. 85 Uo. 219. TEOLÓGIA 201,1/1-2 96
