Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
־ ezt Jézusra alkalmazza (4,14-5,10), majd egy hosszabb buzdító rész következik (5,11- 6,20). Ezt követően a levél Jézus főpapságának főbb jellemvonásait tárgyalja: Jézus Mel- kizedek szerinti főpap, s ezzel papsága végérvényes, az ószövetségi papságot felülmúlva és érvénytelenítve (7,1-28). Mint mennyei főpap egy új és magasabb szövetség közvetí- tője lesz (8,1-13). Főpapságát egyszeri és mindörökre érvényes áldozatával alapozta meg, belépve a mennyei szentélybe, végleges bűnbocsánatot és tökéletességet szerzett (9,1-10,18). Ezt a részt zárja le egy végső buzdítás, amely a teológiai fejtegetések ered- ményét az olvasókra alkalmazza: a Zsid 10,19-39, különösen a 10,19-22.77 A levél Jézus papságát — ״pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint” (Σύ ει ίερεύς εις τον αιώνα κατά την τάξιν Μελχισεδεκ) - a Zsolt 110,4 szó szerinti idéze- tével jellemzi. A zsoltár versének idézetét a levél két fontos egységében, Jézus főpap- ságának jellemzésében (Zsid 4,15—5,10) és Jézus Melkizedek szerinti főpapságának vég- érvényességében (Zsid 7,1-28) találjuk. A Zsid 4,1-5,10-ben a Zsolt 110,4-et egy alkalommal kifejezetten idézi a Zsolt 2,7-tel való összefüggésben (Zsid 5,5-6), és egy- szer utal a Melkizedek rendje szerinti főpapságra (Zsid 5,10). A Zsid 7,1—28 szövegegység (Jézus Melkizedek szerinti főpapságának végérvényes- sége az ószövetségi papságot felülmúlva és érvénytelenítve) idézi a legtöbbször a Zsolt 110,4 verset, két alkalommal kifejezetten (Zsid 7,17.21), a továbbiakban csak utalva a 4. vers jellegzetes kifejezéseire: vagy ״Melkizedek rendje szerint” (κατά την τάξιν Μελχι- σεδεκ) (Zsid 7,3.11.15), vagy papságának örökkévalósága (εις τον αιώνα) (Zsid 7,24.28). Találunk még idézetet a Zsid 6,20-ban szabadon utalva a Zsolt 110, 4-re, de erre nem térünk ki, mert a Zsid 7,1-28 témáját hirdeti meg, s mindazt, amit ebben a fejezetben Melkizedek papságáról elmondunk, érvényes a 6,20 idézetéről is. A Zsid 7,3-ban talá- lünk még egy nagyon szabadon idézett, de biztos utalást. A Zsid 4,15-5,10 szövegegység témája Jézus, a mennyei főpap, aki kiállta a szenve- dést és kísértést, üdvösségünk szerzője és bizalmunk alapja. A Zsid 4,15-16 versek beve- zető jellegűek, amelyek megjelölik a Zsid 5,1-10 témáját, Jézust a mennyei főpapot és szenvedését. A Zsid 5,1—10 teológiailag és irodalmilag zárt egység, meghatározza a főpa- pi szolgálat egyes vonásait (Zsid 5,1-4), majd összehasonlítja azzal, ami Jézussal történt (Zsid 5,5-8), ezután összefoglalja a mondottakat: Jézus befejezve művét üdvösséget szer- zett és főpap Melkizedek rendje szerint (Zsid 5,9-10).78 A Zsid 5,1—4 szerint az igazi főpapnak két ismérve van: az emberek közül való és az emberek képviseletére rendelt, s ezzel alkalmas, hogy az emberekkel együtt érezzen (1—3. vers); Istentől hívottnak kell lennie, akár Áron (4. vers). Az így megállapított ismér-, veket a szerző Jézusra alkalmazza és bemutatja, hogy Jézusban megtalálható (5-8. vers). A levél szerzője a Zsolt 2,7 és a Zsolt 110,4 kifejezett idézetével (5. és 6. vers) iga- zolja, hogy Isten Jézus Fiúvá és Főpappá hívta: RÓZSA HUBA A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -II. rész Zsid 5,5—6 Zsid 5,5 így Krisztus sem önmagát dicsőítette meg, hogy főpap legyen, hanem az, aki így szólt hozzá: ״A Fiam vagy te ma szültelek téged.” (Zsolt 2,7) Zsid 5,6 És ahogy más helyen is mondja: ״Tepap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” (Zsolt 110,4) 77 Schnackenburg, R., Christologie, 363; Vanhoye, A., Épitre aux Hébreux. Textgrec structure, Rome 1967. 78 Michel, Ο., Der Brief an die Hebräer, 214—215. TEOLÖ 94
