Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -11. rész ROZSA HUBA összehasonlításával az ismert szinoptikus hagyományra utal (Mk 12,36 és párh.).70 A világ- feletti Küriossá intronizált Messiás-király (Khristos) nem más, mint a názáreti Jézus, még- pedig Isten üdvözítő terve alapján (36. vers), vonja le a következtetést Lukács. Vagyis a két fenségeim Úr és Messiás kizárólagos krisztológiai értelmezést nyer, amennyiben a Zsolt 110,1 jövendölése, a Messiás-királynak ígért világfeletti hatalom átadása, Jézus fel- támasztásában és Isten jobbjára való felmagasztalásában válik nyilvánvalóvá.71 A Péter pünkösdi beszédét meghatározó krisztológiai hagyomány Jézus messiási és világfeletti uralmának kinyilvánítását a halálból való feltámasztásában és felmagasztalásá- ban látja kinyilvánulni. Az Apostolok Cselekedeteiben a Zsolt 2 és 110 krisztológiai alkal- mazása egyaránt ennek a hagyománynak jegyében történik mégpedig biblikus-üdvtör- téneti perspektívában. Ez azt jelenti, hogy Jézus természetéről a szerző, Lukács itt nem beszél,72 hanem Jézus útját kíséri végig a földi életén keresztül, a szenvedésén, halálán és feltámadásán át a felmagasztalásáig. Jézusnak, mint Messiás-királynak az uralomba való beiktatása és messiási hatalmának átvétele a feltámadásban nyilvánul ki. Fiúsága ebben a biblikus szemléletben tehát nem a természetéről, hanem kinyilvánulásáról szól, bár utat mutat a fiúság természetére vonatkozó további teológiai reflexió számára is.73 A felma- gasztaíás a már meglévő valóság érvényre juttatását, a hatalomba való bevezetést jelenti.74 4. 4. Jézus Isten Fia a világ teremtése előtt (Zsolt 110,1) A Zsolt 110,1 Jézusra mint a preegzisztens Isten Fiára való alkalmazását a Zsid 1,13-ban a Zsolt 2,7 ugyanilyen értelmezésével együtt részletesen tárgyaltuk (lásd I. rész, 3. 3. 2.) 4. 5, Krisztus az emberiség közbenjárója a mennyben mint örök főpap (110,4) A Zsidókhoz írt levél krisztológiája Jézus Krisztus megváltó művére fordítja a figyelmét, melyet az O- és Újszövetség összehasonlításával akar megvilágítani. Krisztus egyedülálló megváltói mivolta áll a középpontban, mint örök Főpap. Üdvösségszerző szerepének felülmúlhatatlan és megmaradó hatása személyének kiválóságából következik.75 A Jézus Krisztus főpapságáról szóló tanítás a Zsidókhoz írt levél központi részét alkotja (Zsid 4,14- 10-31). A levél szerzője Jézus főpapságának kiválóságát úgy alapozza meg, hogy összekap- csolja a Fiú preegzisztens mivoltával, és Istennel való egyenlőségét bizonyítja (Zsid 1,3), majd a Fiú és a főpap közé egyenlőségjelet téve a Zsolt 2,7 és a Zsolt 110,4 összekapcso- lásával (Zsid 5,5) megteremti Jézus főpapi és közvetítő mivoltának egyedülállóságát.76 A levél szerzője a Jézus főpapságáról szóló levélrészt (4,14-10,31) a téma megadá- sával kezdi: Jézust mint mennyei főpapot mutatja be, meghatározva a főpap mivoltát, és 70 Schnackenburg, R., Christologie, 258-259. 71 Hahn, F., Christologische Hoheitstitel, 115; Schnackenburg, R., Christologie, 258-259; Dautzenberg, G., Psalm 110, 82—83. 72 Schnackenburg, R., Christologie, 269, 270; Kremer.J., ״Dieser ist der Sohn Gottes”, 80-82. 71 Uo. 270-271. 74 Uo. 258. 75 Michel, O., Der Brief an die Hebraeer, Göttingen 1966‘, 126-127, 143-144; Schnackenburg, R., Christologie, 360,365. 76 Kuss, O., Der Brief an die Heberäer, Regensburg 19662, 130—131, 133; Schnackenburg, R., Christologie, 363; Dautzenberg, G., Psalm 110, 90-92 ; Schweitzer, E., art. υιός? ThWNT VIII, 391/5-25. 93
