Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
ROZSA HUBA A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész dásának említésével, amikor a zsoltár szavaira hivatkozva ezt mondja: ״A jövőbe látva a Messiás feltámadásáról mondta.” (31. vers) A prófécia értelmezése után az apostoli kérügma következik (32-36. vers), vissza- térve a 22-24. versben meghirdetett témára. A mondottak bizonyítására a kérügma sző- vegösszefuggésben található a hivatkozás a Zsolt 110,1-re. szó szerinti idézetben. 32. Ezt a Jézust támasztotta fel (άνίστημι) az Isten, amelynek (ου) mi mind tanúi vagyunk. 33. Miután tehát az Isten jobbjára (τή δεξιά) felemeltetett (ΰψοω), megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, kiárasztotta azt, amit (τοΰτο ö)66 ti láttok és hallotok. 34. Mert nem (ού γάρ) Dávid ment fel a mennybe, mégis ő mondja: így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, 35. amíg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem. 36. Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!” Az apostoli kérügma elemei sorban megtalálhatók.67 Isten Jézust feltámasztotta (32a. vers) (άνίστημι), ennek az apostolok a tanúi (32b. vers.) (az ου ,,amelynek” semleges ne- mü: nem Jézusra, hanem a feltámadás eseményeire vonatkozik), Isten Jézust jobbjára ül- tette (τη δεξιά)68 és felmagasztalta (33a. vers) (ΰψοω), ezután kiárasztotta a Szentleiket (33b. vers). A szövegben a τούτο ö (azt, amit) ti láttok és hallotok a Szentlélekre vonat- kozik, de a látás és hallás tárgya mégis meghatározatlan marad. A Szentlélek kiárasztását tehát összekapcsolja a kérügma a feltámadással és felmagasztalással, megmagyarázva a pün- kösdi események okát. Ezt indokolja tovább a 34. versben az ״mert nem” (ού γάρ) kife- jezéssel, amely a Dávidra való hivatkozással visszatér a 31 és 32. vers témájára: Jézus ment fel a mennybe és nem Dávid, Jézus teste nem maradt a sírban. Bizonyításul a beszéd a Zsolt 110,1-et idézi a Septuaginta görög szövege szerint azt igazolva, hogy Jézus a Dávid által megjövendölt Messiás. A zsoltár idézete elsősorban a felmagasztalásra vonatkozik, a feltámadástól bizonyos mértékig eltekintve, megfelelve az Apostolok Cselekedetei leírá- sának. Lukács szerint Jézus feltámadása és mennybemenetele azaz felmagasztalása között negyven nap telt el.69 A halálból feltámasztott Jézus a Zsolt 110,1 messiási értelmezése szerint, mint a fel- - magasztalt és a hatalmába bevezetett Messiás-király jelenik meg, aki részt kap Isten világ- feletti uralmából, és így ő az ״Úr” (kürios). A feltámasztott és intronizált Jézus, mint Úr olyan kiemelkedő és páratlan helyzettel rendelkezik, mellyel Dávid felett áll. Az egész beszéd Dávid és Jézus újból és újból való összehasonlításával és a kettő közötti különbség “ Schneider, G., Die Apostelgeschichte I, 275/115. lábjegyzet. 67 Rigaux B., Dieu l’a ressuscité, 68-69; Schnackenburg, R., Christologie, 257—258. 68 Az ApCsel 2,33 τη δεξιά kifejezése magyarázható dativus locativus értelemben (jobbjára) a Zsolt 110,1 szerint lásd: Lohfink, N, Die Himmelfahrt postel, 226k; WlLCKENS, U., Die Missionsreden, 152 CONZELMANN, H., Apostelgeschichte, 29; SCHNEIDER, G., Die Apostelgeschichte I, 215, magyarázzák azonban a dativus instrumentális ér- telmében (Isten jobbja által), a felmagasztalás lélekkiárasztását összekapcsolva lásd: WlLCKENS, U., Die Missions- reden, 152/3. lábjegyzet, lásd a 234. oldalon. A dativus locativus értelmezés tekinthető valószínűbbnek és ezt fo- gadjuk el. 69 Lohfink, N, Die Himmelfahrt Jesu. Untersuchungen zu den Himmelfahrts- und Erhöhungstexten bei Lukas, München 1971, 226; WlLCKENS, U., Die Missionsreden, 150—151; SCHNEIDER, G., Die Apostelgeschichte I, 275; 92
