Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -11. rész ROZSA HUBA I. 2,16-21 a beszéd bevezetése, bemutatva elmondásának konkrét alkalmára II. 2,22-36 a kérügma az ószövetségi szentírásból vett bizonyítással; 22-24a: a feltámadás bemutatása a történeti Jézus életéhez kapcsolva 24b-28: Ószövetségből vett bizonyíték Jézus feltámadásának igazolására 29-36: a szentírási bizonyíték alkalmazása Jézusra két témát foglal magában, a prófécia alkalmazását (29-31. vers) és a kérügmát (32-36. vers) III. 2,38-39 a Krisztus által hozott üdvösség63 A bevezető rész (ApCsel 2,16-21) a beszéd elmondásának konkrét alkalmát tárja fel. Pé- tér apostol a Szentlélek eljövetelét követő jelenségre összegyűlt tömeghez beszél, és az Ószövetségre hivatkozva Joel prófétát idézi (Joel 3,1-5) azzal, hogy a próféta által a vég- időre megjövendölt Szentlélek kiáradása teljesedett be. Az idézet utolsó verse: ,,min- denki üdvözülni fog, aki az Úr nevét segítségül hívja” (ApCsel 2,21) már Krisztusra, az Úrra vonatkozik, akiről az egész beszéd szól, és nem JHWH-ra, a szöveg eredeti értelme szerint.64 A 21. vers tehát átvezet a beszéd fő részébe, amelynek egyetlen nagy témája Jé- zus feltámadása. A beszéd központi része (ApCsel 2,22-36) a názáreti Jézus bemutatásával kezdő- dik, akit a történelembe helyezve ír le (22-24a. vers). A názáreti Jézus az a férfi (ártér), akit Isten csodákkal és jelekkel igazolt (22. vers), akit kiszolgáltattak a zsidók a rómaiak kezébe, megölték, de Isten feltámasztotta (23-24a. vers). A beszéd nem marad meg a történeti leírás síkján, hanem teológiailag is értelmezi az eseményeket. Először a kereszt botrányát akaija megmagyarázni. Mindabban, ami történt - Lukács teológiájának meg- felelően — Isten üdvözítő akarata és tette valósult meg (23. vers). A beszéd szerint az iste- ni akarat és az emberi gonoszság találkozott Jézus halálában, de az isteni előrendelés nem szünteti meg az emberi akarat szabadságát és felelősségét. A beszéd a továbbiakban az Ószövetség tekintélyére támaszkodva bizonyítja, hogy Jézus halála és feltámadása Isten akarata volt, amelyet előre megjövendölt Dávid által. A Zsolt 16,8-11-et idézi a Septua- ginta szerint (24b-25. vers). A zsoltár Péter beszédében messiási értelmet nyer, és a ben- ne egyes szám első. személyben beszélő nem Dávid, hanem a Messiás, aki saját feltárna- dásáról prófétái.65 A zsoltár Jézusra nyer alkalmazást (29-36. vers). A beszéd először a zsoltár bibliai idézetét alkalmazza Jézusra messiási értelmezésben (29-31. vers). Felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy Dávid saqa ismert, tehát a zsoltár nem vonatkozhat rá (29. vers). A zsoltár értelmezésénél az isteni ígéret tekintélyét és igazmondását hangsúlyozza, céloz- va a nátáni ígéretre is (2Sám 7,12k; Zsolt 132,11). Isten ünnepélyes esküje, amely szerint Dávid utódaiból ültet valakit trónjára, most beteljesedett (30. vers). A 31. vers a Zsolt 16,10-et messiási értelemben beteljesedettnek mondja Jézusra alkalmazva. A Messiás földi életében Isten közösségében volt és védelmét élvezte. Ennek következtében teste nem bomolhat fel és lelke sem kerül a holtak birodalmába: a Messiást a halálban sem hagyja el Isten. A Zsolt 16 krisztológiai értelmezésére céloz a beszéd a Messiás feltárnaA beszéd szerkezetében B. Rigaux megállapításait követjük Rigaux B., Dien Va ressuscité, 67-68. Rigaux B., Dieu Va ressuscité, 65; Schneider, G., Die Apostelgeschichte I, 270. Rigaux B., Dieu l’a ressuscité, 67; Schneider, G., Die Apostelgeschichte I, 272-273. 91
