Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
ROZSA HUBA A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -II. rész 4. 3. Jézus Úrrá és Messiássá deklarálása feltámadásának és megdicsőülésének eseményében (110,1) Az Apostolok Cselekedeteiben Péter pünkösdi beszéde (ApCsel 2,14-36.38.39) kifejezet- ten idézi a Zsolt 110,1-et (ApCsel 2,34.35), Jézus feltámadására és mennyei felmagaszta- lására alkalmazva. A Zsolt 110,1 krisztológiai alkalmazása a föltámadásban és felmagasz- talásban Jézusnak, mint Messiás-királynak (khristos) a Messiás világfeletti uralmába való bevezetés mozzanatát látja, és Jézust, mint a megdicsőült Urat (kimos) mutatja be. A pün- kösdi beszéd két krisztológiai fenségeim bizonyítására használja fel a zsoltárt: ,,Tudja meg tehát Izrael egész háza... Isten Úrrá (Κύρως kürios) és Messiássá (Χριστός khristos) tette Jézust, akit ti keresztre feszítettetek” (ApCsel 2,36). Ezekkel a szavakkal vonja le Péter a következtetést a Zsolt 110,1 alkalmazásából, összekapcsolva a kürios fenségeimet a feltámadással és felmagasztalással.56 A pünkösdi beszéd és benne a Zsolt 110,1 ugyanahhoz a krisztológiai hagyomány- hoz tartozik, mint Pál apostol beszéde a pizidiai Antiochiában (ApCsel 13,17-41) a Zsolt 2,7 krisztológiai alkalmazásával. Mindkét zsoltár bizonyos saját hangsúllyal, Jézus feltámadásában és felmagasztalásában világfeletti Messiás-királyi uralmát támasztja alá, míg a Zsolt 2,7 a Fiúvá (hiiios), a Zsolt 110,1 pedig az Úrrá (kürios) és Messiássá (khristos) deklarálás mozzanatát hangsúlyozza.57 Ez a krisztológiai szemlélet a dávidi messiás ha- gyományára támaszkodik, mely szerint Jézus, mint Messiás Dávid fia, és a Dávidnak tett isteni ígéretek Jézus feltámadásában és Isten jobbjára történt felmagasztalásában, azaz a messiási uralomra való bevezetésben váltak valóra.58 A hagyomány palesztinai zsidó-keresztény eredetű és a jeruzsálemi egyház hagyó- mányára vezethető vissza.59 Minthogy azonban a Zsolt 110,1 bizonyító ereje a zsoltár görög szövegén nyugszik, ezért joggal feltételezhető, hogy az egész dávidi messisási ha- gyományt a felmagasztalás és Jézus Úrként (kürios) való megvallásával együtt a hellenista zsidó-kereszténység vette át, és ez a Zsolt 110,1 görög szövege segítségével bizonyította. A kürios fenségeim így kapja meg helyét Jézus felmagasztalásának összefüggésében.60 A hagyomány további részletezését és jellemzését itt nem részletezzük, minthogy a Zsolt 2,7 értelmezésénél kifejtettük (lásd I. rész 3,3.1). A következőkben csak a pünkösdi be- széd elemzésére fordítjuk a figyelmet.61 Péter apostol beszéde (ApCsel 2,14-36.38.39.)62 az Apostolok Cselekedetei több be- szédéhez hasonló világos felépítéssel rendelkezik, és három nagy egységre bontható: 56 Uo. 115; SCHNACKENBURG, R., Christologie des Neuen Testaments, in Mysterium Salutis 1II/1,258-259. 57 SCHNACKENBURG, R., Christologie des Neuen Testaments, in Mysterium Salutis III/1, 258—259, 261—263; Hahn, F., Christologische Hoheitstitel, 190—191. 58 Hengel, M., Der Sohn Gottes, Tübingen 1975, 35-39; WlLCKENS, U., Die Missionsreden der Apostelgeschichte, Neukirchen—Vluyn 19743. 59 Hahn, F., Christologische Hoheitstitel, 115; Schweitzer, E., art. DÍÖ^ThW VIII, 368/22-23. 60 Hahn, F., Christologische Hoheitstitel, 114—115. 61 Az Apostolok Cselekedetei beszédeinek elemzését lásd: R1GAUX B., Dieu l’a ressuscité, Gembloux 1973, 60—95; WlLCKENS, U., Die Missionsreden der Apostelgeschichte, Neukirchen-Vluyn 19743, 32-71. “ A beszéd részletes elemzését lásd RlGAUX B., Dieu l'a ressuscité, 61—71; WlLCKENS, U., Die Missionsreden, 32—37, 65—59; Schneider, G., Die Apostelgeschichte I. Teil, HthKNT V/l, 263-266; a beszéd elemzését a Zsolt 110,1 szempontjából lásd: Gourges, M., Á la droit de Dieu, 163-169. rPf 90
