Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész RÓZSA HUBA 4. A ZSOLT 110 KRISZTOLÓGIAI ÉRTELMEZÉSE 4. 1. Jézus messiási mivoltának természete (Zsolt 110,1) Jézus farizeusokkal való vitájában a Zsolt 110,1 egy rendkívül érdekes szövegösszefüg- gésben és alkalmazásban fordul elő. A zsoltárban mint királyzsoltárban a királyhoz szóló isteni kijelentést a király szolgálatában álló udvari próféta recitálta el, aki ezeket az igére- teket, JHWH-nak, a próféta királyának, ״az én Uramnak” mondott.34 Jézus a farizeusokkal folytatott polémiájában a Zsolt 110-re hivatkozva (Mt 22,44; Mk 12,36; Lk 20,42), Dávidot mondja a zsoltárban beszélő személynek, akit Jézus korá- ban a zsoltár szerzőjének tekintettek,35 de Jézus szerint Dávid nem önmagáról beszél, ha- nem egy harmadik személyről, a Messiásról, akit a közfelfogás Dávid fiának tartott. Ezt a személyt Urának nevezi. Jézus kérdése: ha a Messiás Dávid fia, akkor Dávid hogyan ne- vezheti őt Urának. A perikópa a három szinoptikus evangéliumban található (Mk 12,35-37a; Mt 22, 41-46; Lk 20,41-44).36 A három evangéliumi perikópa közül a legősibb forma Márk le- írása.37 A perikópa abba az eseménysorba illeszkedik, amikor Jézus jeruzsálemi bevonu- lása után a templomban tanít, és ellenfelei vitás kérdésekkel próbára teszik. Márk evan- géliuma szerint Jézus csak közvetetten szól az írástudókhoz, vagyis hallgatóinak csak a írástudók álláspontjáról beszél Dávid Fia kérdésében. Vagyis nem vitabeszédről van szó, hanem tanítást ad, amelyben elutasítja az írástudók álláspontját, mert azt nem tartja az írásoknak megfelelőnek. Lukács elbeszélése hasonlít Márk szövegéhez, és megtartja a közvetett, az írástudók véleményét magyarázó elbeszélésformát. Máté viszont a pe- rikópát a farizeusokkal való közvetlen vita formájára alakította, kiemelve kétszer is (Mt 22,43.45.), hogy Dávid Urának nevezi a Felkentet. Mindhárom evangélista idézi a Zsolt 110,1 verset. Az idézetek kis eltéréssel a Sep- tuaginta szövegét veszik alapul. LXX Εΐπεν ό κύριος τώ κυρίω μου Κάθου έκ δεξιών μου, εως αν θώ τούς εχθρούς σου ύποπόδιον των ποδών σου Mondja az Úr az én uramnak: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid zsámolyául teszem ellenségeid 34 Kraus, H.J., Psalmen 60-150, 929-930; Seybold, Κ., Die Psalmen HAT 1/15, 439; Hossfeld, F. L.-Zen- GER, E., Psalmen 101—150, 206. 35 Később a rabbinikus zsidóság a zsoltár dávidi szerzőségének feltételezésével a zsoltárban beszélő személyt Dá- vidnak tekintette, de problémát jelentett, hogy miként mondhatja a megszólítottat urának, aki tőle különbö- zött. Ezt a nehézséget úgy oldották meg, hogy Dávid mintegy elbeszélte mindazt, amit JHWH neki ígért: ״Azt mondta az Úr, hogy engem kell Izrael felett úrrá és királlyá tenni”, STRACK, H. L.-Billerbeck, P., Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrasch IV. 1. München 19596, 456. 36 A három perikópa áttekintő redakciótörténeti kiértékelését lásd: Pesch, R.-Kratz, R., 50 liest man synoptisch,6. Passionsgechichte 1, Frankfurt am Main 1979, 100-103; a Zsolt 110,1 szempontjából feldolgozása Gourgues, M., A la droit de Díeu. Resurrection de Jésus et actualisation du Psaum 110:1 dans le Nouveau Testament, Paris 1978, 127—143; Hahn, F. Christologische Hoheitstitel, UTB 1873, Göttingen 1995s, 113—115, 73—75; Dautzenberg, G., Psalm 110 im Neuen Testament, in: Studien zur Theologie der Jesustradition (SBAB 19), Stuttgart 1995, 63—97. 37 Hahn, F.,Christologische Hoheitstitel, 113. 85
