Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
ROZSA HUBA A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -11. rész Márk (12,35-37a) ΕΤπεν κύριος τώ κυρίω μου, Κάθου έκ δεξιών μου έως αν θώ τούς έχθρούς σου υποκάτω των ποδών σου. Máté (22,41-46) Εΐπεν κύριος τώ κυρίω μου, Κάθου έκ δεξιών μουέως άν θώ τούς έχθρούς σου υποκάτω τών ποδών σου Lukács (20,41-44) Εΐπεν κύριος τώ κυρίω μου, Κάθου έκ δεξιών μου έως άν θώ τούς έχθρούς σου ύποπόδιον τών ποδών σου Leginkább Lukács követi a Septuaginta szövegét, de mindegyik idézet eltér abban, hogy elhagyják az első kitnősz előtti névelőt (LXX: Εΐπεν ό κύριος; evangéliumok: Εΐπεν κύ- ριος) Máté és Márk pedig még abban is eltér, hogy a ״zsámoly” (ύποπόδιον) kifejezés he- lyett az általánosabb jelentésű ״alá” (υποκάτω) ״lábaid alá” kifejezést használják. A kutatók közül többen az utóbbi kifejezést a Zsolt 8,7-el (πάντα ύπέταξας υποκάτω τών ποδών αυτούς) hozzák összefüggésbe, ami az egész perikópa értelmezését is befolyásolja.38 A zsoltárra valamennyi evangélista Dávid nevében hivatkozik, de Máté még hoz- záteszi, hogy Dávid a Lélek tekintélyével hívja Urának a Messiást (Mt 22,42-43). Márk csak a Dávidot sugalmazó Szendéiket említi csupán, míg Lukács Dávidról beszél, aki a Zsoltárok könyvében ezt mondja. Lukács az Ószövetség idézésekor rendszerint a megfe- lelő könyvre hivatkozik, az érvelés tudományosságának növelésére (״próféták könyvé- ben” ApCsel 7,42; ״az írásnak következő szavait olvasta” ApCsel 8,32; 15,15; ״ez van megírva” a 2. zsoltárban” ApCsel 13,33; ״Izajás próféta által ezt mondta”, ApCsel 28,25). A vitás kérdés a Messiás valódi lényének és jelentőségének tisztázásra szolgál. Jézus és hallgatói megegyeznek abban, hogy a Messiás Dávid fia, továbbá pedig abban, hogy a Zsolt 110-ben Dávid a Messiásról beszél. Jézus nem akarja tehát elvitatni a Messiás Dá- vid fia mivoltát. Az evangéliumok Jézus dávidi leszármazását állítják, hiszen általa kap- csolódik Jézus az Izraelnek adott isteni ígéretekhez (Mt 1,1; 12,23;21, 9,15; Lk 1,32-33; 3,35).39 Jézus kérdése elsősorban kijavítani akarja a kor felfogását a Messiásról mint Dávid fiáról. Rámutat arra, hogy ez a felfogás, amit a kortársak, jelen esetben a farizeusok a Messiásról mint Dávid fiáról gondolkodnak, nem alkalmas a Messiás valódi lényének és művének megmagyarázására. Jézus feltárja a farizeusi elképzelések elégtelenségét. A Dá- vid fia cím nem képes felfedni mindazt, amit Isten a Messiásról kinyilatkoztatott,40 ezért a Messiás egy Dávid-fia messianológiától elválasztott megértését akarja tanítani.41 Ennek igazolására Jézus a Zsolt 110,1-t idézi. Ha ugyanis a Messiás (Χριστός) Isten jobbján ül, tehát felmagasztalt Úr (κύριος), akkor nem elégséges a földi elgondolásokhoz tapadó, Dávidi leszármazáshoz kötött messiás-eszme. 39 Pl. Pesch, R., Das Markusevangelium, 2. Teil, HThNT, 1977, 254; Pesch, R.-Kratz, R., so liest man synop- tisch, 101; Dautzenberg, G., Psalm 110 im NT, 73; Stuhlmacher, P., Biblische Theologie des Neuen Testa- ments, Band 1.,Göttingen 2005\ 123; Luz, U. szerint a Máté-idézetben a υποκάτω ״talán” befolyásolt a Zsolt8,7 által Das Evangélium nach Matthäus (Mt 18—25), EKK 1/3. 1997, 287. Eszerint a Mt 12,36-ban a Zsolt 110,1 és a Zsolt 8,7 összekapcsolása azt jelenti, hogy az Isten jobbján helyet foglaló küriosz nem más, mint az Emberfia (vö. Mk 14,62), akinek Isten mindent a lába alá vet (Zsolt 8,7). 59 Hahn, F., Christologische Hoheitstitel, 242-248. 40 Kertelge,K., Markusevangelium, Würzburg 1994, 123. 41 Pesch, R., Das Markusevangelium, 252—253. 86
