Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
ROZSA HUBA A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész Melkizedek, de lehet egy status constructus értelmében magyarázni, mint az ״Igazság kirá- lya”. A görög szöveg egyértelműen a Melkizedek nevet használja (κατά την τάξιν Μελ- χισεδεκ). A Zsolt 110 újszövetségi alkalmazásának alapeszméjét JHWH felkent királyához intézett szavai szolgáltatják, amelyek a királyt Isten jobbjára emelik, s ezzel részt ígérnek JHWH világfeletti uralmából (Zsolt 110,1), valamint örök papi hatalmat (Zsolt 110,4) a királyi méltqság hordozójának. A zsoltár krisztológiai alkalmazásában a Messiás-király, akinek az ígéret szól, nem más, mint Jézus Krisztus, akit Isten Úrrá (κύριος: küriosz) tett a feltámadással bekövetkezett felmagasztalásban. O a Fiú, a Melkizedek rendje szerinti örök főpap (ίερεύς: hiereus), aki a bűnök bocsánatát saját testének feláldozásával szerezte meg. A zsoltár tehát Jézus Krisztus világ feletti uralmának és megváltó művének, továb- bá közbenjáró mivoltának Ószövetségből vett írásbizonyítékául szolgál. A Zsolt 110 1. versét közvetlenül idézik a szinoptikusok és az Apostolok Cselekede- tei. Esetükben az írásból vett bizonyításról van szó. Jézus a farizeusokkal folytatott vitá- jában idézi a zsoltárt, Márk és Máté (Mk 12,36; Mt 22,44) szerint Dávidra, Lukács (Lk 20,42,43) szerint pedig a Dávidra hivatkozva, aki a zsoltárok könyvében beszél. Jézus a zsoltárra történő hivatkozással messiási voltának különlegességét ill. istenfiúságát iga- zolja. Messiási voltában több, mint Dávid fia. A Zsid 1,3 szintén kifejezetten idézi az 1. verset a Fiú méltóságának bizonyítására. Az Apostolok Cselekedeteiben pünkösdi beszédében Péter Dávidra hivatkozva kife- jezetten idézi a zsoltár 1. versét (ApCsel 2,34-35), és Jézus mennybemenetelére alkal- mázzá. Péter a zsoltár intronizációs motívumát ragadja meg azzal, hogy Jézus a menny- ben Isten jobbjára emeltetett, amelyet mint felmagasztalást értelmez. Felmagasztalásának következménye, hogy elküldte a Szendéiket. A Zsolt 110,1-ben az intronizáció motívuma — Isten jobbján ülni - az Újszövetség- ben hivatkozás formájában ismételten megjelenik azzal a céllal, hogy Jézus istenfiúságát és feltámadását mennybemenetelével mint mennyei intronizációt mutassa be. A Mk 14,62 és párh. Mk 16,19, Róm 8,34, Ef 1,20, Kol 3,1 és Zsid 1,3.20, 8,1, 10,12, 12,2, és lPét 3,22 utalást tartalmaznak a zsoltár ״az Isten jobbján ülni” kifejezésére, a feltámadt Krisztusra vonatkoztatva. Az újszövetségi írásokban a Zsolt 110,1 egy másik, a felmagasztalással összefüggő motívuma, az ellenségek alávetése is fontos szerepet kap. Az intronizáció és az ellensé- gek alávetésének összekapcsolását találjuk a szinoptikusoknál Jézus perében. Jézusnak a főpap kérdésére adott válasza a Zsolt 110,1 Dán 7,13 összetétele és az emberfia eljövete- léről (Mk 14,62; Mt 26,64; Lk 22,69). Az összetétel így a felmagasztalt Jézus parúziában történő megjelenését jeleníti meg. Az lKor 15,25, Ef 1,22 és Zsid 10,13 pedig arra a tényre utalnak, hogy Isten a felmagasztalt Krisztus lába alá vetette ellenségeit. A Zsolt 110,4 — a Melkizedek-motívum Krisztus főpapságára vonatkoztatva - ki- zárólag a Zsidókhoz irt levélben található, a Zsid 5,6 és 7,21 közvetlen idézet, míg több helyen, Zsid 5,10, 6, 20 és a 7, 3.11.15.17.28, csak utalás formájában. A Zsid 5,5-6 összekapcsolja a Zsolt 110,4-et a Zsolt 2,7-tel, azaz a Jézus Melkizedek rendje szerinti papságát Fiú voltával. 84
