Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
A Zsolt 110,4 a felkent királynak papi hatalmat ígér Melkizedek rendje szerint, aki a Teremtés könyvének elbeszélése alapján az Izrael előtti jebuzeus Jeruzsálem pap-kirá- lya volt, a fölséges Isten (לא ןוילע) papja (Ter 14,18-20). A 4. vers ígérete tehát a pap- királyi hivatal ősi hordozójára tekint vissza, és a dávidi királyt Melkizedek jogutódjának jelenti ki.26 Az 5. verstől JHWH a király uralmát a népek feletti győzelemre vezeti (5-7. vers). Az 5. versben két fontos kijelentés hangzik el. A egyik kijelentés szerint JHWH a király jobbján van. Az laß vers szerint a király JHWH jobbján foglal helyet, mintegy JHWH társa a trónon, kifejezésre juttatva azt a helyzetét, hogy isteni segítségben részesül ellen- ségeivel szemben, addig az 5. versben JHWH áll a király jobbján, és királyáért harcol. A másik kijelentés megadja az 5-7. versek eszkatologikus jövőbe tekintő távlatát, kije- lentve, hogy JHWH ״haragjának napján” (1פא □V) összezúzza a királyokat. A ״harag napja” további meghatározottságot kap a 6. versben, amikor azt mint JHWH népek fe- letti ítélkezése (□רגב ],T) alkalmának írja körül. Ezzel a népek harcának és megsemmisí- tésének motívuma jelenik meg, amely a fogság utáni idő szemléletmódjában a végidő- beli JHWH napjának (ΠΤΤ □Τ’) karakterisztikus vonása,27 és tartalmilag megfelel JHWH népek* feletti ítélkező tettének a ״harag napján”. Ezért a ״harag napja” nem más, mint a ״JHWH napja” nyelvileg módosított formája.28 A 7. vers JHWH végérvényes győzel- mét jelenti ki az ellenséges királyokon, érvényre juttatva ezzelJHWH és a Sionon intro- nizált uralkodójának egyetemes királyi uralmát.29 AZsolt2és 110krisztológiaiértelmezése-II. rész RÓZSA HUBA Ezekiel könyvében felfedezhető ennek a hagyománynak hatása, mikor arról ír, hogy kultusz középpontjában a fejedelem áll (Ez 44,3; 45,lók; 46,2). Nem kétséges azonban az sem, hogy a frigyszekrény körüli papi tévé- kenység Dávid korában önálló funkció. Dávid papjai Szádok, Ahitob fia, és Abjatar, Ahimelek fia (2Sám 8,17; lKir 2,35). A templom felépítése után pedig a papi szolgálat még inkább elhatárolódik. A fogság után a papi fa- míliák Szádokra vezetik vissza eredetüket (IKrón 5,88; 6,38), és a főpapi hivatalt egészen az Antiochus Epipha- nes vallásüldözéséig a szádokiták viselték. Ezekiel szerint is Szádok leszármazottai gyakorolják az új templomban a papi feladatokat (Ez 40,46; 44,15; 48,18). A Zsolt 110,4-et inkább a fogság után közösség problémájából kell értelmezni, amikor felmerül a királyság és papság szerepének viszonya. A fogság utáni időben a királyság vissza- állítása nem volt reális történeti lehetőség, ugyanakkor a papság és a kultusz jelentősége a teokrácia eszméjével megnőtt. A fogság utáni időben ugyanakkor megjelenik a megújult dávidi királyság messianiszdkus irányulású helyreállításának reménye. A királyság és a papság különbsége (mint Aggeus és Zakanás 1-7 esetében látható) helyett a Zsolt 110 egy új távlatot nyit., amikor a két hivatalt egyetlen személyben kapcsolja össze: a király egy- ben JHWH papja is lesz. Ennek megvalósulása azonban csak a (eszkatologikus) jövő reménye és nem a jelen le- hetősége (lásd Saur, M., Königspsalmen, 213-214, 221-224). 26 Melkizedek a 4. versben több kérdést vet fel. Minthogy alakja az Ószövetségben két alkalommal fordul csak elő, a Zsolt 110,4 és a Gén 14,18-20, és felmerül a kérdés, hogy zsoltár Melkizedekre való hivatkozásában a Gén 14,18—20-ra támaszkodik, vagy fordítva, vagy mindkettő egy létező Melkizedek hagyományból merít. A kuta- tók hajlanak arra, hogy a Gén 14,18-20-at tekintsék a zsoltárbeli hivatkozás alapjának, de egyértelmű követkéz- tetésre a szöveg nem ad lehetőséget. A problémát röviden irodalmi hivatkozásokkal összefoglalva lásd Nord- HEIM, M. von, Geboren von der Morgenröte?, 91—94. Egy másik kérdés a Melkizedek hagyomány ősisége. Hagyományosan egy ősi Melkizedek hagyományt feltételez a kutatás, amelynek eredete az Izrael előtti jebu- zeus Jeruzsálemre megy vissza, és végig fennmaradt a fogság előtti jeruzsálemi királyságban. J. Wellhausen óta mindig voltak, aki kétségbe vonták ennek a hagyománynak ősiségét, és ma inkább késői, fogság utáni eredet mellett foglalnak állást a kutatók, lásd röviden Saur, M., Königspsalmen, 213 (33. lábjegyzet). 27Jenni, E., art. OVjom Tag THAT I kol 707-726, 723-726 (b.); Saebo, M, art. DV jóm Γ7Π’ סלי jóm JHWH ThWAT III, kol 566-586, 583-586 (IV/3.a). 28 Saur, M., Königspsalmen, 216. 29 A 7. versben értelmezési problémák merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ki a ven alanya. A ״patakból iszik az úton” (לחנמ ךרדב התשי) kifejezés felveti, hogy ki az, aki iszik patakból. Csak JHWH jöhet számításba, mert az 5-7. venek alanya JHWH, nem pedig a király. Ezt a lehetőséget azonban nem látszik alátámasztani a bibliai ha- gyomány, amelyben sohasem fordul elő, hogy JHWH iszik, másrészt a kifejezés antropomorf jellege is elutasítja TEOLÓGIA 2011/1-2 81
