Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - II. rész
RÓZSA HUBA A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése - 11. rész hogy JHWH jobbján foglaljon helyet. A megtisztelő hely, JHWH jobbja kifejezésre jut- tatja, hogy fenyegetettség esetén JHWH a királya mellett áll. A segítséget még inkább aláhúzza az a motívum, hogy az ellenségek a királynak lábzsámolyul alávettetnek (layb vers). A felszólítás összességében a király különleges hatalmi helyzetét juttatja kifejezésre, amelyet JHWH segítsége biztosít. A mondás a királyhoz intézett prófétai orákulum, és úgy tűnik, hogy a hátterében a királyi intronizáció áll. A zsoltárban a prófétai beszédek- ben alkalmazott ,,JHWH mondása” formula arra enged következtetni, hogy a beszélő a királyi udvarban tevékeny próféta, aki urának, a királynak JHWH megerősítő kijelenté- sét közli.22 A király hatalma a 2. versben egy további elem bevonásával bővül, amennyiben JHWH a jeruzsálemi király jogarát (העמ) kiteijeszti Sionból az ellenségekre, azaz átadja a népek feletti uralmat a királynak. A jogar a királyi hatalom jelképe, de itt a Zsolt 110,2- ben található szókapcsolatban, a ,,hatalmad jogara” (ךזע״העמ), világosabban, mint bár- hol az Ószövetségben, a királyi dinasztia jelképe, amelyet JHWH kiválasztott, és ennél- fogva védelmez.23 A 3. vers további képekben gazdag kifejezésekkel írja le a király égi születését: a ki- rály nemzését (ךיתדלי) összekapcsolja a hajnali világosság és a harmat természeti folya- matával. Azonban nem a király fizikai nemzéséről van szó, akár a Zsolt 2,7-ben sem, ha- nem király hatalomban történt helyezéséről a képi nyelv segítségével. Ahogyan a hajnali fény elűzi a sötétséget és meghozza az életet, valamint a termékenységet adó harmatot, úgy lép elő JHWH királya, aki az isteni üdvösség képviselője. A prófétai orákulum (laß-3. vers) királysággal áll összefüggésben, és a fogság előtti jeruzsálemi királyeszme elemeire, valamint párhuzamos ókori keleti elképzelésekre nyúl vissza. Ezeket dolgozta fel a fogság utáni továbbírás egy prófétai orákulumban, amely egy királyhoz szól a királyság helyreállításának reményében. A Zsolt 110 második része (4-7. vers) arról tanúskodik, hogy ebben a várakozásban a királyság eszkatologikus való- ság lesz, több mint pusztán a dávidi dinasztia visszaállítása.24 A Zsolt 110 második része (4-7. vers) műfajilag prófétai beszéd, amely JHWH es- küjével (4. vers) indul, és összekapcsolja a fogság előtti királyeszmét a JHWH haragja napjának, valamint a JHWH népek elleni harcának fogság utáni gondolatvilágával. A 4ayb vers az layb versben megszólított királyt papnak deklarálja Melkizedek rendje szerint. Ez a papság nem korlátozott az időben, mindörökre (□לועל), vagyis be- láthatatlan időre (Zsolt 45,3; 72,5.17; vö. lKir 1,31) szól, végérvényességét pedig az is aláhúzza, hogyJHWH ezt ünnepélyes esküvel erősíti meg, amelyet ״nem bán meg”, az-, az nem von vissza. A mindörökre érvényes papság a királynak új minőséget kölcsönöz, vagyis az 1. versben elhangzott isteni orákulum tartalmát a 4. versben JHWH esküje fo- kozza. A papság és a királyság összekapcsolásának megértéséhez háttérként a fogság előtt időben Dávid házának esetleges papi tevékenységét keresik. Jelen esetben azonban en- nek nincs igazi jelentősége, minthogy a királynak pappá nyilvánítása kizárólagos isteni adomány, amely felette áh a történelmi adottságokon, lévén örök érvényű.25 22Lásd Kraus, H. J., Psalmen 60-150, 929-930; Seybold, K., Die Psalmen HAT 1/15, 439; Hossfeld, F. L- Zenger, E., Psalmen 101-150, 206. 22 S1MIAN-Y OFRE, H., art. hfm mattaeh, Th WAT IV., kol. 818-826, 819 (II. 1). 22 Saur, M., Königspsalmen, 209. 25 Az Ószövetségből ténylegesen tudunk Dávid és utódainak papi tevékenységéről. Dávid papi öltözéket hordott (2Sám 6,14), áldozatot mutatott be (2Sám 6,13.17—18), imádkozik a népért (2Sám 24,17) és áldozott a kultusz- közösségért (2Sám 24,25). Salamon szintén Dávid szokása szerint áldozatokat mutatott be (lKir 3,4; 8,14k). 80
