Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - I. rész
PUSKÁS ATTILA A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz-1. rész a politikai teológia, mint az állami kultuszban való részvétel kötelező jellege, úgy tűnik, a politeista vallások mitikus teológiájából fakadó következmény: mivel az uralkodó része lehet az isteni létezés tág és sokszínű tartományának, valamint garantálója és reprezen- tánsa a káoszból kialakult isteni politikai-kozmikus rend fenntartásának, az előtte való hódolat megtagadása végső soron radikális kétségbevonását jelenti a politeizmus kozmo- teista létfelfogása alapjainak.42 A politeizmus politikai teológiájának toleranciája ezen a ponton, ahol saját alapjai kérdőjeleződnek meg, határaihoz érkezik, intoleránssá válik. A mitikus politeizmussal szimbiózisban élő politikai teológia toleranciájának hatá- rai nemcsak a monoteista hitet valló keresztények üldözésében mutatkoztak meg, ha- nem olyan esetekben is, amikor úgy tűnt, hogy valaki az általa hirdetett eszmékkel alá- ássa az állam istentiszteleti, vallási rendjét. Ez történt Szókratésszel, akit azzal vádoltak, hogy nem hisz a város, Athén isteneiben, új isteneket hirdet, és ezzel megrontja az ifjú- ságot. Ennek alapja az lehetett, hogy bírálta a mítoszok isteneinek fizikai-morális értei- mű antropomorf vonásait és egy olyan isteni daimónionról beszélt, aki/ami isteni jelet adva visszatartja őt bizonyos konkrét cselekedetektől.43 Szókratészt, mivel nem volt haj- landó visszavonni tanait, végül halálra ítélték. Abban a tudatban halt meg, hogy nem vé- tett a polisz törvénye és rendje ellen, vádlói azonban ezt másként látták. Úgy tűnik, hogy Szókratész esetében egy olyan konfliktusról van szó, amikor a mítikus-politeista teológiát nem elutasító, de azt megtisztító és új elemmel kiegészítő theologia naturális ütközik össze egy mítikus-politeista teológiai alapokon álló politikai teológiával. Itt is- mét megmutatkoznak a politeista mitikus-politikai teológia toleranciájának határai. Nem véletlen, hogy az üldözött keresztények sorstársat láttak Szókratészben és védeke- zésük során szívesen hivatkoztak példájára.44 (A II. rész a Teológia következő számában jelenik meg) 42 Amint jól ismert, a sztoikus filozófia a teológia, mint az istenről szóló beszéd három formáját nevezte meg, ami- kor különbséget tett θεολογία μυθική — πολιτική - φυσική között. Vö. Bilz, J., ״Theologie” art., in LThK Bd. 10., 65 k. M. Terentius Varró Antiquitates rerum humanarum et divinarum c. művének 41. könyvében kifejti: a mitikus teológiát a költők művelik, színtere a színház világa, tartalma az istenek történetei; a politikai teológia az egész nép dolga, tere a polisz világa, tartalma az állami kultusz; a fizikai, vagyis természetes teológia (theolo- gia naturális) művelői a filozófusok, közege a kozmosz, tartalma az istenek természete. Szent Ágoston átveszi ezt a felosztást, de vitába is száll Varró értelmezésével. Vö. De civ. Dei VI, 5 k. Joseph Ratzinger felhívja a figyel- met arra, hogy a mitikus és a politikai teológia szervesen összetartoznak, mindkettő közös közege a kultusz- gyakorlat. Vö. Ratzinger, J., A hit Istene és a filozófusok Istene, in A közép újrafelfedezése, SZÍT, Budapest 2008, 45—67. Mi is ezt a szoros összetartozást, pontosabban a politikai teológiának a mitikustól való függőségét tartjuk fontosnak témánk szempontjából. 43 Lásd: Platón, Szókratész védőbeszéde 1 c—d. Vö. Reale, G., Storia dellafilosofia antica I, Milano 1991,336—355. 44 Vö. SZENT Jusztinosz, II Apológia, X, 1, in A II. századi görög apologéták, Ókeresztény írók 8, (szerk. Vanyó L.), 128. 76
