Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - I. rész
PUSKÁS ATTILA A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz-1. rész quard meggyőződése szerint tehát a vallási értelemben vett politeizmus a maga polimíti- kusságával szerkezeti hasonlóságot mutat a modern kor politikai pluralizmusával és plu- ralista élet- és történelemszemléletével, ezért ez utóbbi metaforájává válhat, és méltó lehet a (poszt)modern ember dicséretére. A politeizmus végső soron az egyes ember tá- volságtartásának, szabad választani tudásának és a különböző történetek-hagyományok tetszés szerinti kombinálási lehetőségének társadalmi-kulturális-vallási metaforája.21 Marquard noha nem nevezi gondolkodását posztmodernnek, filozófiájának alap- hangoltsága és főbb motívumai mégis hasonlóságot mutatnak ez utóbbi szemléletmódjá- val.22 Lényegi jellemzői: szembehelyezkedés az abszolút elvek igazolásának filozófiájával, az ember megismerő és történelmet alakító lehetőségeit túlbecsülő tendenciákkal, az át- fogó és egyetemes történelemfilozófiákkal, valamint általában az egység-azonosság filo- zófiákkal. A filozófiának éppen az a feladata, hogy az előbbi abszolút igényű filozófiák kritikáját elvégezve egy olyan szerényebb, de realistább bölcseletet dolgozzon ki, mely megelégszik egy gyengébb racionalitással, komolyan számot vet az ember végességével, védelmébe veszi az egyest, a különlegeset, az egyedit, a konkrétet és a sokfélét. Néze- tünk szerint, Marquardnál a politeizmus-polimítikusság metaforája végső soron ez utób- bi filozófiai program tartalmának összefoglalása, míg a monoteizmus úgy jelenik meg, mint a monomítikus logika szerint működő abszolút és egységfilozófiák hívószava. 3. A politeizmus, mint a békés társadalmi együttélés metaforája - a monoteizmus erőszakpotenciáljának bírálata Az újkori filozófiatörténetben az elsők között fogalmazza meg David Hume a politeista vallások gyakorlati előnyeit és a monoteista vallások hátrányait a társadalmi együttélésre vonatkozóan. A vallás természettörténete című művében az angol filozófus a politeizmus rovására írja, hogy mivel mitikus és nincs az ész ítéletének alávetve, hanem csak népies hagyományokon alapszik, ezért az ,,a nagy hátrány jár vele, hogy minden szokás és min- den vélemény, bármilyen barbár vagy romlott legyen is, igazolhatóvá válik általa”.23 Ezt a hátrányt azonban kiegyensúlyozza a politeizmus toleráns és elfogadó szellemisége az egyistenhívő teizmusok (monoteizmusok) intoleranciájával szemben. A politeista vallá- sok istenségeik hatalmát és feladatkörét korlátozzák, s így más népek isteneinek az isten- ségben való részesedését megengedik, és arra törekszenek, hogy a különböző isteneket és rítusokat összhangba hozzák egymással.24 Azokban a vallásokban, melyekben az iste21 Vö. Werbick,J., Gott verbindlich. Eine theologische Gotteslehre, 151. 22 Például a Lyotard által használt ״meta-elbeszélések” kifejezés ugyanazt a jelentéstartalmat és kritikai meilékzön- gét hordozza, mint Marquardnál a ״monomítosz” kifejezés: mindkettő az átfogó és egyetemes szabályul szolgáló lét- és történelemértelmezési monopóliumot jelöli. Vö. LYOTARD, J.-F., Das postmoderne Wissen, Bremen 1982; Fornero, G., Postmodemo eßlosofia, in Abbagnano, N., La filosofia contemporanea. Storia della filosoßa, 10/4, Utet, Torino 1994, 3—41. Richard Rorty és Gianni Vattimo posztmodem filozófiájában is alapmotívum a zsi- dó-keresztény hagyomány és profán örökségének, a felvilágosodás történelemfilozófiájának és erős racionalitá- sának a masszív bírálata. Programként fogalmazzák meg az egyetemes igazságtól, az egyetemes történelemtől és az egyetemes normáktól való elbúcsúzást. így remélik a görög világba visszatérést, ahol ״az egyik isten nem a másik isten tagadása vagy becsmérlése” volt. Vö. Rorty, R., Ein Prophet der Vielfalt, in Die Zeit, 35/2000, 41. 22 Hume, D., Naturgeschichte der Religion (The natural history of religion, London 1757), Hamburg 1984, 36. Idézve: in Werbick, J., Absolutistischer Eingottglaube? - Befreiende Vielfalt des Polytheismus?, in Ist der Glaube Feind der Freiheit? Die neue Debatte um den Monotheismus, 145. 70
