Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - I. rész
nek csak csekély mértékben haladják meg az emberek világát, közvetlenebb és szaba- dabb kapcsolatba lehet kerülni velük, kevésbé alakul ki a bűntudat az istenekkel szem- ben és könnyebben gyökeret vernek a bátorság, szabadságszeretet, ünnepi érzés erényei. Ezzel szemben a monoteista vallásokban, ahol az istenség végtelenül fölötte áll az em- bernek, az önmagában helyes és igaz egyistenhit, ha babonás torzulás éri, könnyen az ember teljes alávetettségéhez, megalázásához és emberellenes magatartáshoz vezethet.25 Hume mérlegelésének végső következtetése: noha a monoteizmus elméletben és önma- gában fölötte áll a politeizmusnak, mégis babonás torzulása esetén sokkal veszélyesebb következményekkel jár a társadalomra nézve, mint egy torzult politeizmus (corruptio optimi pessima). A monoteista vallások és a keresztény felekezetek egymás közötti konf- liktusai igazolni látszottak a hume-i konklúziót. Hume vallásfilozófiai értékelése döntően meghatározta a későbbi monoteizmussal szembeni kritikát, amely a későbbiekben csak tovább radikalizálódott. Ilyen még gyöke- resebb bírálattal és a politeizmus melletti feltétlen opcióval találkozunk többek között Arthur Schopenhauer felfogásában. Szerinte a monoteizmus lényegéhez tartozik az in- tolerancia, az egyetlen Isten természete szerint féltékeny és elvitatja minden mástól a lé- tezést־. A monoteista vallás követői egyetlen Istenük egyeduralmának akarnak alávetni mindent és mindenkit, nem tűrnek el más hiteket. Ezzel szemben a politeista vallások is- tenei természetük szerint toleránsak: elviselik egymást és az idegen népek idegen isteneit, melyeket aztán akár saját panteonjukban is szívesen látnak.26 A fenti filozófiai megfontolások medrében a mai pluralista demokrácia, multikul- turalitás és vahási pluralizmus korában a társadalmi együttélés gyakorlati szempontjából a következő kritika fogalmazódik meg a monoteizmussal szemben. A monoteizmus az egyetlen Isten egyetemes és abszolút uralmát vallja, ezért a totalitarizmusra való hajlamá- val, veszélyforrást jelenthet a hatalommegosztáson, a decentralizáláson és a vélemények pluralitásának biztosításán nyugvó pluralista demokráciára nézve. A monoteizmus kizá- rólagos és abszolút igazságigénye alkalmatlanná teszi a más vallásokkal, filozófiai néze- tekkel és világnézetekkel való párbeszédre, ami a pluralista demokráciákban a társadalmi együttélés biztosításához szükséges konszenzuskeresés útja. A kommunikációra és dis- kurzusra való képtelenség idegen elemmé teszi a monoteista vallást ebben a közegben. A monoteizmus a maga abszolút és kizárólagos igazságigényével az intolerancia és az erő- szak veszélyét hordozza magában. Ezzel szemben a politeizmus úgy jelenik meg, mint ami a pluralista demokráciák belső logikájához maximálisan illő vallási forma.27 A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - I. rész PUSKÁS ATTILA 4. Jan Assmann vallástörténeti kritikája a bibliai monoteizmussal szemben Az elmúlt évtizedben monoteizmus és politeizmus kérdéskörében élénk vita bonta- kozott ki a neves egyiptológus, Jan Assmann és a keresztény teológusok között. Ennek során a bibliai ószövetségi egyistenhit és az egyiptomi politeista vallás összehasonlítá- sával, vallástörténeti érvek segítségével igyekezett Assmann alátámasztani és kibővíteni a monoteizmussal szembeni filozófiai kritikákat és a politeizmus melletti opciót. A bib2! Uo. 40. 26 Schopenhauer, A., Parerga und Paralipomena II, Sämtliche Werke, Bd. 5., Frankfurt a Main 1986, 423. 27 Vö. Dumas, A., Der dreieinzige Gott (szerk. P. Eicher), in Neue Summe Theologie Bd. t: Der lebendige Gott, 414-417. 71
