Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka
KUMINETZ GÉZA Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka nyes. Ha az ilyen ember az állam kormányzatát a kezeibe kaparintja, zsarnok lesz. Az in- dividuális zabolátlanságnak megfelelő államforma tehát a tyrannis, amelyben a szabados- ság ellentétébe csap át. A nép azonban eltűri a tyrannist, vagy amint ma mondjuk: a dik- tatúrát, hogy a szabadosság ellen védelmet találjon. [...] A modern nyugati ember a liberális demokratizmusból kiindulva építette fel társadalmát, és most ebben a társada- lomban, ennek minden individualizmusa ellenére is, ugyanazon kollektív életforma felé sodródik, mint amelyet a bolsevizmusban is kibontakozni látunk. A sokat emlegetett kollektív ember a modern rabszolga, aki semmije felett sem rendelkezik, hanem testileg és szellemileg ki van sajátítva a gépek és embertömegek társadalma által. A Föld demok- ratikus lelaposítása, amely a tömegeknek előnyt ad, lefejezi a nagy egyéneket, a vezető- két, az erdő koronáját.” Míg Platón a liberalizmusnak és a demokratizmusnak csak a ne- gatív oldalát világítja meg, ezzel szemben Noszlopi annak pozitív oldalát is megmutatja: míg a negatív, romboló liberalizmus ״az egyéni elzárkózás, konkurencia elvét érvénye- siti a szolidaritás rovására, addig a pozitív, egészséges liberalizmus szabadságot ad az egyénnek, hogy felszabadítsa az egyénben rejlő értékes erőket, arra valóságokat. A sza- badság az emberi élet legértékesebb javai közé tartozik, létjog, amely nélkül, béklyókba verve, az ember nem tudná megvalósítani mivoltát. [...] Az individualisztikus társada- lomban a felelősséget az egyén viseli, ami emeli ennek felelősségtudatát, önérzetét és emberi méltóságát. A közélet tisztasága is hatékony oltalmat nyer abban a körülmény- ben, hogy az emberek egyénileg felelősek. [...] A liberális társadalomban a rátermettség jelenti a tekintélyt.” A bolsevizmust pedig úgy mutatja be, mint következetesen és erőszakosan végig- vitt szocializmust, ahol a cél érdekében mindent szabad az államnak. Ahol nincsenek szabadságjogok, személyes jogok sem, sőt a jog fogalma is megszűnt. A jog kategóriája helyére ״az osztálydiktatúra, a proletárállam, a szovjeturalom érdekének eszméje lép. Az uralkodó proletárosztály eszméje azonban fikció, a valóságban nincs meg, ezért tényle- gesen helyette a magát a proletariátus képviselőjének tartó párt akarata érvényesül, ez a törvény, és más törvény nincsen. [...] A kommunista párt továbbá minden szabályt ön- kényesen megváltoztathat. [...] A bolsevizmusnak tehát a következő világnézeti jellem- vonásai vannak: antiliberális despotizmus, materializmus, gazdasági demokratizmus és utilitarisztikus pragmatitzmus (az érdek érvényesítése a joggal szemben). Ezen felüljél- lemzi az antiintellektualizmus is, amely azt jelenti, hogy az észt, igazságot, értelmet nem önmagában és önmagáért becsülik meg, hanem csak hasznos eszköz gyanánt a technikai haladás szolgálatában”.Látja ugyanakkor, hogy a bolsevizmushoz hasonló tünetek kive- rődnek a nyugati társadalomban is, bár majd nyolcvan évvel ezelőtt írta le ezeket a jel- lemvonásokat, ma is igaznak kell azokat tartanunk, Noszlopi tehát jó prófétának bizo- nyúlt: ״Amit ma valamely világváros legolvasottabb lapjában reggel kinyomtatnak, az már estére az olvasók kilentized részében véleménnyé változik. Ma nincsenek szabad polgárok többé, csak magukat szabadoknak érző marionettek. Párturalom; despotizmus, a gondolatszabadság letiprása, egészen a spiclirendszerig; a középszerűek érdekszövetsé- ge, amely kultúra ellenes, a nagy műveltségű embert kényelmetlennek érzi, ezért el- nyomni, érvényesülésében gátolni törekszik; gerinctelenség; morál, ész, jog által nem gátolt, nyers önzés és életakarat: mindezekkel a jelenségekkel nem csupán Oroszország- ban találkozhatunk.” Röviden kitér a fasizmus és a német szocializmus elemzésére is, melyek szintén po- litikai antiintellektualizmust képviselnek a ״totális állam despotizmusának eszközeivel. A bolsevizmus súlypontja azonban anyagi tényezőkön és elveken sarkallik (gazdaság, 60
