Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Török Csaba: "Ismerd meg Önmagadat!" A fundamentális teológia kiindulási pontjának kérdése
״Ismerd meg önmagadat!" A fundamentális teológia kiindulási pontjainak kérdése TÖRÖK CSABA ״Nisi enirn aliud esset credere et aliud intelligere, et primo credendum esset, quod magnum et divinum intelligere cuperemus, frustra propheta dixisset, Nisi credideriti, non intelligetis (Isai. VII, 9, sec. LXX). (...) neque quisquam inveniendo Deo fit idoneus, nisi antea eredi- dérit quod est postea cogniturus .”32 Vagyis az Istenbe vetett hit az ágostoni rendszer noétikus alapelve. A kételyben az em- bér felismeri egy bizonyosság szükségességét, a hitaktusban pedig (amely a fenti idézet értelmében előkészítő lépcsője az Istennel való találkozásban az Istenhez való hasonulás- nak, ״idoneitásnak”) önmagunkban, benső lényünkben tárul fel ennek a Bizonyosságnak a jelenléte: Isten úgy jelenik meg, mint objektív Szubjektum, egy külső Bensőségesség.33 Mindezek figyelembe vételével teljesebben megérthetjük a közismert ágostoni mondat igazát: ״Deus interior intimo meo” — ״lelkem mélyénél is mélyebben lakoztál ben- nem".34 35 Itt tulajdonképpen egy konkrét ember filozófiailag megalapozott, teológiai táv- latban értelmezett belső élménye nyer megfogalmazást. Az a hosszú és fáradságos út ve- zet el idáig, amely az ismerettől és a tudástól indul, áthalad a kételkedés és az emberi lélek legsötétebb régióin, majd megérkezik a belső megvilágosodás által elhozott bizo- nyosságigA Az ember ekkor ráébred, hogy a keresett valóság valójában mindvégig ott rejtezett önnön szívében. így értjük meg a hippói püspök fentebb már idézett felkiál- tását: ״Hol is voltam, amikor téged kerestelek? Te előttem voltál, én önmagámtól is eltávolodtam s magamat sem találtam meg, mennyivel kevésbé téged!" Az embernek szüksége van Istenre, az objektív Szubjektumra, Arra, aki mindig az elérhetetlen, a másmilyen, a külső marad, miközben mégis ott lakozik az emberi lélek legbensőjében. 3. A KINYILATKOZTATÁS MINT KÜLSŐ VONATKOZTATÁSI PONT AZ ÖNMEGISMERÉS FOLYAMATÁBAN A keresztény teológia századai során a kinyilatkoztatásnak számos értelmezése, modellé- zése napvilágot látott: nem csak szükségességéről vagy tartalmáról, de magának a kinyi- latkoztatási folyamatnak a felfogásáról is viták folytak. A II. Vatikáni Zsinat perszona- lisztikus-antropológiai távlatban is megvizsgálta a kérdést, s ezzel új elemet emelt be a teológiai eszmecserébe — ennek megvolt a maga hatása a zsinat utáni kinyilatkoztatás- teológiára. Ezen hangsúlyváltás visszatükröződik a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció sokat idézett szakaszában is: ״Ilyen és ily nagy az ember misztériuma, mely a keresztény kinyilatkoztatás által fölragyog a hívőknek. Tehát Krisztus által és Krisztusban megvilágosodik számunkra a fájdalom és a halál talánya, mely az evangélium nélkül eltipor bennünket. Krisztus föl32 De liberó arbitrio, II, 2,6 [PL XXXII, 1243], 33 .Ahhoz, hogy megértsük a hit-megismerés—felfogás viszonyát az ágostoni teológiában, fel kell idéznünk a jeles egyházatyának a megvilágosodásra vonatkozó elgondolását. Úgy véli, a teljes megértéshez szükség van az ״inte- ríor lux veritatis”-ra, amelynek forrása Isten, akit Ágoston ״Magister”-nek vagy ״illustrator veritatis”-nak nevez; vő. De Magistro, XII (különösen is 40) [PL XXXII, 1216k]; De Trinitate, IV, 2, 4 [PL XLII, 889], XII, 15, 24 [PL XLII, 101 lk]; ld. még Thonnard, F. J., La notion de lumiére en philosophie augustinienne, in Recherches Augusti- niennes 2 (1962), 125—175; Hedwig, K., art. Illumination, in LThK3 5, 423skk. 34 Confessiones, III, 6, 11 [PL XXXII, ] 35 Ez a megvilágosodás természetesen Isten megvilágosító kegyelmének a gyümölcse, nem pedig sajátos meditá- ciós technika eredménye, vagy emberi erőfeszítés hozadéka (mint pl. a buddhizmus esetében) - ld. fent. TEOLÓGIA 2011/3-4 245
