Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Török Csaba: "Ismerd meg Önmagadat!" A fundamentális teológia kiindulási pontjának kérdése
TÖRÖK CSABA ,Ismerd meg önmagadat!” A fundamentális teológia kiindulási pontjainak kérdése támadott, halálával megölte a halált, és életet ajándékozott nekünk, hogy — mint fiúk a Fiúban — kiálthassuk a Lélekben: »Abba! Atya!«”36 Egzisztenciánk fő kérdéseivel szembesülünk itt: az ember immár nem csak elvont elméleti probléma, hanem valódi alany, akinek sajátos tapasztalatai, ״határélményei” vannak. A szöveg első helyen említi ״a fájdalom és a halál talányát”, s csak ezután tér rá a megváltás misztériumára. Először tehát meg kell értenünk az embert, aki az üdvösség- re szorul, s ezután beszélhetünk értelmesen magáról az üdvösségről. Emellett azt is ki kell emelnünk, hogy a szöveg az ember ״misztériumáról” és ״ta- lányáról” beszél. Ez jelzi azt az érzékenységet, amellyel a Zsinat a teremtményt valóság felé fordult. Épp ezt tette és teszi lehetővé, hogy megvalósuljon a (poszt-)modern ember tapasztalatának, élményvilágának és a keresztény tanításnak a találkozása: az emberi lét- ben ott rejtezik egy titok, egy homályba burkolózó oldal. A vallások misztériumnak ne- vezik ezt, a filozófusok transzcendenciának, irracionalitásnak, az antropológusok az ar- chetipikus mélyrétegnek, struktúrának. Létünk során nap mint nap megtapasztaljuk, hogy életünkben kitapintható valami kimondhatatlan, valami elemezhetetlen, valami ta- pasztalati úton, külsődlegesen meg nem közelíthető. Egy titok. Valami, ami ott rejtezik az ember mélyén. De mi ez az elrejtett valóság? A végső és abszolút értelmetlenség? Az abszurditás, a groteszk? Egy projekció, vagy pszichés ős-trauma? A semmi mindenhatóságának kimon- datlan félelme? Vagy esetleg egy kinyilatkoztató erejű és (inter)perszonális misztérium? Ezzel együtt felmerül egy más jellegű kérdés: ha ott is van ez a ״valami”, ez a ״más- fajta valóság”, ez a ״titok”, vajon képes vagyok-e megismerni? Tud-e bárki vagy bármi segíteni abban, hogy feltárjam? Ha ez a ״valami” valóban ott rejtezik létem mélyén, megragadása nélkül képtelen vagyok eljutni bármiféle helyes és teljes értékű önismeret- re. Ám alá tudok-e szállni önmagamba, ha előbb nem találtam meg azt a stabil, biztos, nagy teherbíró képességgel rendelkező viszonyítási pontot, amely önmegismerésem fo- lyamata során mindvégig képes megtartani és fenntartani engem? Jelen írásunk kezdetén igyekeztünk megmutatni, hogy szükségszerűen ״igent” kell mondanunk erre a kérdésre. Most szeretnénk felmutatni azokat a nélkülözhetetlen kri- ténumokat, amelyeknek leszögezése elengedhetetlen ennek az igennek a kimondásé- hoz. Ennek a viszonyítási pontnak az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: — külsőnek kell lennie, — nem lehet kontingens módon létező (hiszen ha a viszonyítási pont maga is épp oly kontingens lenne, mint én magam, akkor az a megismerési folyamatban elő- feltételezne egy további külső viszonyítási pontot, és így tovább ad infinitum, a vi- szonyítási pontok végtelen láncolatát hozva létre), — objektívnak, s mint ilyennek, megismerésem számára hozzáférhetőnek kell lennie, — rendelkeznie kell egyfajta pozitív és személyes (személyközi) képességgel, hogy valóban jelentőségteljes és érvényes lehessen az emberi önismeret számára, hisz minden ember személyes lény; röviden: kommunikatívnak és kommunikálható- nak kell lennie, — bár külsőnek kell lennie, mégis rendelkeznie kell egyfajta bensőségességgel (énéi- kül a megismerési folyamat nem válhatna soha teljes reditióvá), másképp fogai- mazva: kon-patibilisnek37 kell lennie az emberrel. 36 Nr. 22. 37 Qui intendiamo la parola ״compatibile” in senso originario: la radice green pathos vuol dire passione; cosi essere compatibile significa essere capace di avere una passione in comune, di patire insieme. 246
