Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Török Csaba: "Ismerd meg Önmagadat!" A fundamentális teológia kiindulási pontjának kérdése
TOROK CSABA ,Ismerd meg önmagadat!” A fundamentális teológia kiindulási pontjainak kérdése A De Trinitate fenti bekezdése valóban értékes és tartalomban gazdag szövegrészlet. Jelen írásunkban három olyan szempontot szeretnénk kiemelni belőle, amelyek haszno- sak és szükségesek ahhoz, hogy előre tudjunk haladni gondolati utunkon: — Szent Ágoston egy szükségszerű bizonyosság forrásaként említi a kételkedést; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy maga a kétely is előfeltételez egy alapot, mégpe- dig egy megismerhető és felfogható objektív külső valóság létét. A kételkedés ak- kor veszi kezdetét, amikor eltávolítottunk a gondolkodásunkból minden képze- tét, benyomást, információt (notitia), amely a testi érzékszervekből fakad (azaz elkezdünk kételkedni az anyagi és érzéki dolgok felől). Vagyis a testi érzékszer- veinkre ható anyagi, objektív valóság szükségszerűen előtte jár az emberi kétel- kedésnek. — A kétely egy második pillanatban ,,kitágul”, már nem pusztán az érzékszervektől érkező információkra, az azokban foglalt valóság-tapasztalatra vonatkozik, hanem az emberi lény legmélyebb régióira is (kételkedés az értelem, az akarat, maga a lé- tezés felől). — Harmadik lépésben az ember elérkezhet egyfajta bizonyossághoz, amely a kétel- kedésből fakad: aki kételkedik, bizonyosságra vágyik, tudja, hogy nem tud, vá- gyík az egyetértésre, a valóságnak megfelelő gondolatra. A megismerés és megértés folyamata tehát ismeretelméleti kételyt ébreszt az emberben, amely apránként átalakulhat egzisztenciális kétkedéssé. Az első az objektív külső világgal való találkozásból születik, míg a második elvezet Szent Ágoston sajátos lelki tapasztalá- sához: amikor a gondolkodó ember a külső világból visszatér létezésének szívébe (talán kitágított értelemben itt is alkalmazhatnánk a reditio completa kifejezést?29), ahol legszemé- lyesebb mélységei lelhetők fel, akkor megtalálja Azt, Aki — paradox módon — a Legkül- sőbb és a Legbensőbb. A Legkülsőbb azért, mert Isten — kortárs kifejezéssel élve — a tel- jesen más, der ganz Andere, aki a léthierarchia csúcsán áll, amelyben az ember a szellemi és az anyagi természet határát és horizontját képezi.30 Másrészről azonban Isten egyszers- mind a Legbensőbb is, mivel már az emberi megismerés és tudás legelső pillanatánál je- len van, és nyilvánvalóvá teszi, hogy a hit és az ismeret/tudás mély kölcsönös megfele- lésben áll egymással (még ha ez nem is mindig tudatos).31 29 Észre kell vennünk egy alapvető különbséget Szent Tamás és Szent Ágoston között. Az Aquinói számára ״omnis cognitio incipitur a sensibus”, vagyis a szenzitív megismerés előtt az emberi lélek egyfajta ״tabula rasa”, fogalmai, tartalmai az érzékektől kiinduló megismerési folyamat révén keletkeznek. A megismerés során lép át az ész po- tencialitása aktualitásba. Hippo püspöke szerint azonban vannak olyan ideák, amelyek nem az emberi érzékelés- bői, nem azáltal születnek: ״At verő cum audio tria genera esse quaestionum, an sit, quid sit, quale sit; sonorum quidam quibus haec verba confecta sunt imagines teneo; et eos per auras cum strepitu transisse ac jam non esse scio. Res vero ipsas quae Ulis significantur sonis neque ullo sensu corporis attigi, nec uspiam vidi praeter animum meum, et in memoria reconditi non imagines earum, sed ipsas, quae unde ad me intraverint, dicano sipossunt. (...) Nescio quomodo; nam cum ea didid, non credidi alieno cordi, sed in meo recognovi, et vera esse approbavi, et commendavi ei, tanquam reponens unde profenem cum vellem. Ibi ergo erant et antequam ea didicissem, sed in memoria non erant.” (Confessiones, X, 10, 17 [PL XXXII, 786]). Ezen a ponton igen erőteljes platonikus hatást érzékelhető Ágoston gondolkodásában (vö. Menőn 81 d). Később azonban már finomodik az ágostoni felfogás ezen a téren, és eltávolodik Platón örökségétől; vö. Retract 1, 8, 2 és De Trin. XII, 15, 24. 30 Aquinói Szent Tamás alkalmazza ezt a kifejezést az emberre: ״quasi orizon et confinium spirituális et corporalis natu- rae” — Super Sent. Ill, proem. 31 Vö. Muck, Ο. - Ricken, F., art. Gottesbeweise, in LThK3 4, 881. 244
