Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Török Csaba: "Ismerd meg Önmagadat!" A fundamentális teológia kiindulási pontjának kérdése
lény között: képes megismerni saját lényegét.24 Azonban ennek szükségszerű lehetőségi feltétele az, hogy ,,kilépjünk önmagunkból”, elinduljunk megismerésünk önmagában lehetséges, a megismerés folyamatában aktuális tárgya felé. A valós és érzékelhető objek- tűm nélkül az emberi alany örökre megmaradna in statu potentialitatis, a lehetőségiség ál- lapotában, és nem is lenne meg a remény arra, hogy bármi módon aktualizálódjon — és hogy ezáltal megismerje önmagát. Ennek következtében kijelenthetjük, hogy az önismeret és az öntudat előfeltéte- lezi az objektivitás alapját a megismerés rendjében. E szempontból az Aquinói rendszere sokkal inkább reahsta (és ״materialista”, vagyis az anyagi valósággal számot vetni, azt he- lyesen értékelni képes), mint nagyon sok kortárs filozófiai elgondolás. Johannes Hirsch- berger úgy fogalmaz, hogy Szent Tamás ״intellektualizmusa” túlhaladja a platonizmust, valódi és igazi erőt tulajdonít az emberi szellemnek és akaratnak.25 ״Ismerd meg önmagadat!” A fundamentális teológia kiindulási pontjainak kérdése TÖRÖK CSABA 2. 2. Szent Ágoston lelki tapasztalata A Vallomások című írásában Szent Ágoston így fogalmaz: ״Hol is voltam, amikor téged kerestelek? Te előttem voltál, én önmagámtól is eltávolodtam s magamat sem találtam meg, mennyivel kevésbé téged!”26 Ez a tapasztalat még erőteljesebb és mélyebb értelmű kifejezést nyer a következő sző- vegrészben: ״S azt kérdeztem: mi a rossz? s azt találtam, hogy nem valami substantia, ha- nem az akaratnak, tőled, Istentől, a legfőbb substantiától való eltorzulása az alacsonyabb rendűek irányában; ez az akarat »belsejét« kiveti magából és a külvilág felé megdagad”.27 28 Az ágostoni megfogalmazás látszólag a via negativánál említett tapasztalatot erősíti meg, s az embert egyfajta egzisztenciális pesszimizmus fényében mutatja. Ám így véle- kedve felszínesen ítélnénk meg a hippói püspök álláspontját. A De Trinitate című művé- ben találunk egy olyan szakaszt, amely sajátos módon teremt összeköttetést Szent Ágos- ton belső tapasztalása és Aquinói Szent Tamás ismeretelméleti megfontolásai között: ״Séd quondam de natura mentis agitur, removeamus a consideratione nostra omnes notitias quae capiuntur extrinsecus per sensus corporis; et ea quae posuimus, omnes mentes de se ipsis nőssé certasque esse, diligentius attendamus. Utrum enim aeris sít vis vivendi, reminiscendi, intelligendi, volendi, cogitandi, sciendi, judicandi; an ignis, an cerebri, an sanguinis, an ato- morum, an praeter usitata quattuor elementa quinti nescio cujus corporis, an ipsius carnis nostrae compago vei temperamentum haec efficere valeat, dubitaverunt homines: et alius hoc, alius aliud affermare conatus est. Vivere se tarnen et meminisse, et intelligere, et velle, et co- gitare, et scire, et judicare quis dubitet? Quandoquidem etiam si dubitat, vivit: si dubitat unde dubitet, meminit; si dubitat, dubitare se intelligit; si dubitat, certus esse vult; si dubitat, cogitat; si dubitat, seit se nescire; si dubitat, judicat non se teurere consentire oportere. Quis- quis igitur aliunde dubitat, de his omnibus dubitare non debet: quae si non essent, de ulla re dubitare non posset.29״ 24 Vő. ScG, II, 75, 13. 25 Vo. Hirschberger, J., Geschichte der Philosophie, vol. I, p. 511. 26 Confessiones, V, 2, 2 — idézve a következő magyar fordítás alapján: Szent Ágoston vallomásai (ford. Balogh, J., előszó: Borzsák, I.), voll. 1—2, Akadémiai-Windsor, Budapest 1995. 27 Confessiones, VII, 16, 22. 28 De Trinitate, X, 10,14. TEOLÓGIA 2011/3׳ 243
