Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Török Csaba: "Ismerd meg Önmagadat!" A fundamentális teológia kiindulási pontjának kérdése
TOROK CSABA ״Ismerd meg önmagadat!” A fundamentális teológia kiindulási pontjainak kérdése ״... ex parte phantasmatum intellectualis operatio a sensu causatur. Séd quia phantasmata non sufficiunt immutare intellectum possibilem, séd oportet quodßant intelligibilia in actu per intellectum agentem Másként fogalmazva: szükséges az objektív külső világ jelenléte ahhoz, hogy megismer- hessünk. Wolfgang Röd az objektív valóságot denkunabhängignek, a gondolkodástól függetlennek nevezi. A kezdet kezdetén minden tárgy független az emberi elme műkő- désétől, és az érzékelés s megismerés folyamata révén szűnik meg ez a különállás, függet- lenség, és születik meg egyfajta viszony a tárgy és az alany között: az objektív világ talál- kozik az emberi szubjektummal.20 Tamás tulajdonképpen azt juttatja kifejezésre, amiről a via positiva kapcsán már szóltunk: az ismeretelméleti megközelítés szintjén el kell is- mernünk a világ objektivitásának szükségességét. Enélkül nem lehetséges semmiféle megalapozott ismeret, fogalomalkotás, tudás a minket körülvevő valóságra vonatkozó- lag. Ezt a kijelentést természetesen el kell mélyítenünk akkor, amikor az önismeret kap- csán vizsgáljuk. Nem vagyok és nem lehetek tárgya érzékeimnek és értelmemnek olyan módon, ahogyan az egész külső világ az lehet. Az intellectus ágens számára nem ״tárgyia- síthatom” önmagamat.21 Erről az igazságról sokszor elfelejtkeznek mindazok, akik az ״elemző ész” alá vetik az ember, a személyt, az ént. Mi módon tudom hát megismerni önmagamat? E ponton érdemes közvetlenül Szent Tamást kérdeznünk, aki álláspontját alapossággal és meggyőző erővel fejti ki: ״Séd veritas est in sensu sicut consequens actum eius; dum scilicet indicium sensus est de re, secundum quod est; séd tarnen non est in sensu sicut cognita a sensu: si enim sensus vere iu- dicat de rebus, non tarnen cognoscit veritatem, qua vere iudicat: quamvis enim sensus cognos- cat se sentire, non tarnen cognoscit naturam suam, et per consequens nec naturam sui actus, necproportionem eius ad rés, et ita nec veritatem eius. Cuius est ratio, quia illa quae sunt perfectissima in entibus, ut substantiae intellectuales, redeunt ad essentiam suam reditione completa: in hoc enim, quod cognoscunt aliquid extra se positum, quodammodo extra se procedunt; secundum verő quod cognoscunt se conoscere, iám ad se redire incipiunt, quia actus cognitionis est medium inter cognoscentem et cognitum. Séd reditus iste completur secundum quod cognoscunt essentias proprias: unde dicitur in lib. de Causis [prop. XV], quod omnis sciens essentiam suam, est rediens ad essentiam suam redi- tione completa.”22 Az ember nem juthat el közvetlen módon önnön lényegéhez. Reditusa23 akkor lehetsé- ges, hogyha kilép önmagából (״... extra se procedunt.Épp ezen kilépés során válik le- hetségessé, hogy érzékelőként érzékeljük, megismerőként megismerjük, felfogóként felfogjuk önmagunkat. A reditio akkor válik completáwá, vagyis teljessé, hogyha a reflexív megismerés feltálja önnön lényegünket — ebben áll az ember egyedisége az összes élő19 S.Th. 1,84, 6 co. 20 Lásd Röd, W., Der Weg der Philosophie, Bd. I, p. 348. 21 Az intellektus mint potencia és az intellectus ágens kapcsán Id. S.Th. I. q. 79, különösen a. 1, 3 és 4. 22 De Verhette, 1,9. 23 A skolasztika nyelvezetében a reditio, reditus és reflexió kifejezések egymás szinonimái, nincs közöttük jelentős tartalmi különbség. A tomista szakirodalom alapvetően a De Verhette fenti szakaszának terminológiáját követi (reditio), nem feledve, hogy Szent Tamás több alkalommal alkalmazza a reflexió kifejezést is (pl. ScG II, 75, 13). Az újkori bölcselet ez utóbbi szóhasználatot részesíti előnyben (ld. Descartes, Kant stb.); vö. LÖTZ, J. B., art. Reflexión, in LThK2 8, 1068k; Grünewald, B., art. Reflexión, in LThK3 8, 926k. A 2011/3-4 242
