Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Török Csaba: "Ismerd meg Önmagadat!" A fundamentális teológia kiindulási pontjának kérdése
,Ismerd meg önmagadat!” A fundamentális teológia kiindulási pontjainak kérdése TÖRÖK CSABA tatja majd az embernek azon mélységeit, ahol a referencialitás és relacionalitás révén tényleg eljuthatunk a létezés szívébe. Ily módon lehetségessé válik a delphoi jósda fel- szólításának a beteljesítése. 2. A VONATKOZTATÁSI PONTOT KERESVE. A REDITIO COMPLETÁTÓL AZ INTIMIOR INTIMO MEÓIG Sajátosnak tűnhet a fenti cím, több okból is. Egyfelől azért, mert a gnoszeológia terüle- téről el szeretnénk jutni az egzisztenciális tapasztalatig, másfelől pedig azért, mert valami módon felrúgjuk a teológiatörténeti kronológiát: előbb Szent Tamással, majd Szent Ágostonnal foglalkozunk. Ám egyfelől bizonyosak vagyunk abban, hogy a tamási tudó- mányos-konceptuális nyelvezet nem áll messze az ágostom lélekmélység-feltáró beszéd- módtól, másfelől pedig az emberi valóságról szólva a kronológiai egymásutániság nem feltétlenül jelent logikai egymásból következést, olykor a későbbi teljesebben feltárhatja, s ezáltal világosabban megalapozhatja az előbbit. Ezen felül az ismeretelméleti megköze- lítés ahhoz is hozzájárulhat, hogy az ágostoni szövegeket más fényben lássuk meg és ér- telmezhessük. 2. 1. Aquinói Szent Tamás ismeretelméleti megfontolásai Régóta foglalkoztatja a gondolkodókat a kérdés: Milyen az ember, amikor megszületik? Mi, milyen az újszülött lelke, értelme: egyfajta tabula rasa, vagy esetleg velünk született, előre adott, belénk oltott ideák hordozója? Mindkét lehetséges válasz sokszor és sok megfogalmazásban felbukkant az európai gondolkodás története során. Az önismeretről szólva nekünk is fel kell tennünk ezt a kérdést. Tételezzük fel, hogy az emberi lélek puszta üresség, teljes meghatározatlanság a születés pillanatában. Ám akkor mégis mi módon képes megismerni és felfogni? Az állatvilágban hatnak a született ösztönök — ám az embernél ezek már nem, illetve nem kikerülhetetlen determinációkként működnek. Ha pedig vannak előre meghatározott kategóriáink, velünk született ideáink, akkor azt is feltételeznünk kell, hogy a megisme- résünk maga is radikálisan korlátozott és determinált. Az idea prefixa, az eleve adott kate- gória elgondolása valami módon magát az embert, az emberi értelmet is előre rögzítetté teszi — amelynek ezáltal irányulása és célja is előre adott. Nem sérül így mélységeiben az emberi szabadság? Hogy kiutat találjunk a fenti kétségekből, Aquinói Szent Tamás megfontolásaira támaszkodunk.17 Arisztotelészt követve a jeles filozófus és teológus kifejti, hogy az em- bér képtelen a fantazmák nélkül gondolkodni.18 Ám a fantazmák (amelyek maguk is a megismerési és megértési folyamat gyümölcsei) elégtelenek ahhoz, hogy aktualizálják az értelem potencialitását, amely a születés pillanatától jelen van bennünk: 17 Ld. Russel, B., Philosophie des Abendlandes, Europaverlag, München—Wien 200110, 462—472; ROD, W., Der Weg der Philosophie, vol. 1, Verlag C.H. Beck, München 2000, 344-355; Gilson, É., Lafilosofia ne! Medioevo, La Nuova Italia, Milano 1998, 630—650; Libera, A. de, Storia della Filosofia Medievale, Jaca Book, Milano 1999, 380—386; Hirschberger, J., Geschichte der Philosophie, vol. I, Komet, Frechen s.a., 464—525. 18 Vő. S.Th. I. q. 84. a. 6k. TEOLÓGIA 2011/3-4 241
