Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
A házasság és a család a bibliai hagyományban RÓZSA HUBA Hasonló tartalmú intést találunk az lKor 7,2—5-ben, amelyben Pál apostol a ke- resztény házasság szentségét és erkölcsi integritását hangsúlyozza. Ά leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. 2A paráznaság veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. 3A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. 4Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem δ rendelkezik, hanem a felesége. DNe tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni. Ezt engedményként mondom, nem parancsként. Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istetitől, az egyik ilyet, a másik olyat. (lKor 7,1—7) Azért, hogy a paráznaságot kerüljék, minden keresztény éljen házasságban (3—4. vers). A házasfelek ideiglenes szexuális megtartóztatását jóváhagyja (6. vers), és három feltételt nevez meg a megtartóztatás lehetőségére: ha az imádság céljából történik, ha közös megegyezés az alapja, és csak rövid időre. A házasfelek között az apostol a patriarkális házasságmodellel szemben, a férfi dominanciájával ellentétben a férj és feleség egyenlő- ségét hangsúlyozza (a nő ugyanazon jogokkal rendelkezik a házasság szempontjából: 2-4. vers). Ez az egalitariánus felfogás érvényesül a fejezet további utasításaiban is (10.12- 14.16.32—34. vers) (részleteiben kifejtve lásd a Család az Újszövetségben című fejezetnél). í. 5. A házasság vallási vonatkozása az Újszövetségben A házasság egy másik, rendkívül fontos és az Ószövetséghez viszonyítva új eleme az Új- szövetségben a házasság vallási karaktere, ami azt jelenti, hogy a házasság állapota az Istenhez, illetve Krisztushoz való viszonyba állíttatik. Ez a szempont jelenik meg akkor, amikor Jézus a levirátus kérdésével összefüggésben a házasság helyzetéről beszél a fel- támadás állapotában, az eljövendő Isten országában. Pál apostol a Korinthusiakhoz írt első levelében a 7. fejezetben a házasság különböző kérdéseit tárgyalja (a házasság, újraházasodás, szüzesség és tartózkodás a házasságtól, öz- vegyek), és ezekben a házasságot mindig a hit fényében értelmezi. Az lKor 7,7 szerint magát a házasságot karizmának, azaz Isten adományának tekinti. A végidő közeli eljövetele határozza meg azt, ahogyan az Apostol a házasságot vagy házasságtól való tartózkodást, vagy szüzességet ajánlja: ״A közeli nehéz idők miatt azt tar- tóm..” (lKor 7,26), ״Az idő rövid. Ezért, akinek felesége van úgy éljen mintha nem volna... mert elmúlik a jelen világ” (lKor 7,29.31). A feltámadt Krisztussal való találkozás ugyanis alapvető változást hoz az evilági viszonyokban, így a házasság állapotában is. Ebbe az összefüggésbe kell állítanunk, ahogyan Jézus a házasság helyzetéről tanít az eljövendő Isten országában. A kérdés összefügg a feltámadással és az eljövendő eszkato- logikus állapottal. Jézus a farizeusokkal való vitájában a feltámadásról, akik ellenérvként a levirátusi házasság esetét hozzák (Mk 12,18-24; Mt 22,23-33; Lk 20,27-38), mint el- lenérvet, végső argumentumként a következő kijelentést teszi: ״Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát? Hiszen, amikorfeltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.” (Mk 12,24—25) Az Isten országában bekövetkező állapot a feltámadott ember új létmódja, amely az Isten transzcendenciájába való felemelés következménye. TEOLÓGIA 2011/3-4 223
