Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
RÓZSA HUBA A házasság és a család a bibliai hagyományban Az Ószövetséghez viszonyítva teljesen új jelenség az Isten országáért vállalt nőtlen- ségre, illetve szüzességre való felhívás. Az Ószövetségben szórványos jelenség, például Jeremiás próféta esetében (Jer 16,1-2). Az Újszövetségben Jézus ad erre vonatkozóan indítást (Mt 19,10-12), és a saját életével példát is szolgáltat a keresztények számára. Az Újszövetségben ezenkívül még Pál apostolnak a Korintusiakhoz írt első levelében találunk tanítást a nőtlenségről, illetve a szüzességről, amelyben bővebben is kifejti álláspontját a kérdésben, több indokkal megalapozva azt. Egyrészt, mint már fentebb láttuk, a vég- időre való tekintettel tartja kívánatosnak (lKor 7,7.25—40). Másrészt a Knsztushoz való elkötelezettség szempontjából a szüzesség (vagy nőtlenség is) fontos, mert felment a vilá- gi élet, nevezetesen a házastársra irányuló gondjaitól, és szabaddá tesz a Krisztushoz való kizárólagos ragaszkodásra (lKor 7,32—35). Végül az Apostol a saiát életállapotát hozza példaként (lKor 7,7.9). Jézus és Pál apostol egyaránt isteni adománynak tekinti ennek az állapotnak a vál- lalását, amelyet nem mindenki kap meg Istentől (Mt 19,11; lKor 7,7), s ezért nem is kötelező életállapot (lKor 7,9.36-38). Ezért a jelenség nem szociális vagy társadalmi karakterű, hanem vabási természetű keresztény állapot, anélkül azonban, hogy a család alapvető jelentőségét csökkentené. Pál apostol az Efezusi-levélben Krisztus és az egyház kapcsolatát párhuzamba állítja a férfi és a nő kapcsolatával a házasságban (Ef 5,22—32). A férfi és a nő kölcsönös odaadása egymás iránt a Krisztus egyházához való szeretetét fejezi ki. Ennek a kapcsolatnak a pár- huzama erőteljesen aláhúzza a házasság kegyelmi közösség jellegét, egyúttal az egy férfi és egy nő elválaszthatatlan életközösségét az Újszövetségben, amely kegyelmi kapcsolat. Végül említenünk kell egy olyan témát, amelynek előzményei az Ószövetség bib- liai hagyományára mennek vissza, és jelentős szerepe van az Újszövetségben is: a házas- ság szimbolikus kifejezése Isten és a népe között létrejött szövetségnek. Mint már az Ószövetségben láttuk, a prófétai hagyomány a házasságot JHWH és Izrael kapcsolatának szimbolikus kifejezéseként használja (íz 54,5; Jer 2,2; Oz 1,2-9 stb.). Ennek hatása meg- mutatkozik az evangéliumi hagyományban, amikor Jézus a saját küldetésének kifejezé- sére felhasználja a házasságkötés, illetve a menyegző szimbolikáját (Mt 9,15; 22,1-14; 25,1-13). Ajánosi hagyomány úgy beszél Jézusról, mint vőlegényről (Jn 3,29; Jel 19, 7—9; 21,2.9; 22,17). Pál apostol szintén használja a Krisztushoz való viszony kifejezésére (2Kor 11,2), az egyházat pedig Krisztus jegyeseként mutatja be (2Kor 11,2; Ef 5,31—32). A szimbolika jelentős az egyház, de a keresztény házasság értelmezésének szempontjából is, a íérfi és nő egymás iránti kizárólagos helyzetének, fenntartás nélküli szeretetének és hűségének bemutatására. 2 2. Család az Újszövetségben 2. í. A szövegtanuk általános jellemzése Amíg az Ószövetség a házasságról és a családról gazdagabb hagyományanyagot tartalmaz (elsősorban a Teremtés könyve és az ószövetségi jogalkotás: a Második Törvénykönyv), ad- dig az Újszövetség ebben a tekintetben jóval szerényebb. A családra vonatkozó részletek nem állnak előtérben. Ez érthető az evangéliumok természetéből, amelyek elsősorban Jézus tevékenységéről, majd az Apostolok cselekedetei az egyház terjedéséről beszélnek. A levelekben, elsősorban Pál apostol leveleiben már több részletet találunk a házastár- saknak és a gyermekeknek adott intésekből a családra vonatkozó eligazításokban. Az el224
