Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
ROZSA HUBA A házasság és a család a bibliai hagyományban apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mk 10,6—9.10—12; Mt 13,3—9). Jézus a válás tilalmában a férfit és a nőt azonos mérték- ben és kölcsönösen a szeretet radikális parancsának kötelezettségébe helyezi, megszün- tetve a válólevél teremtette helyzetet, amely egyoldalúan a férfi helyzetét biztosította, míg az a nőt kiszolgáltatta: ״Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör. ” (Mk 10,10—12) A házasság kötelékében a férfi és a nő kölcsönösségbe helyezett viszonya megalapozza a házasság monogám formáját. Az ősegyház, majd az ókeresztény egyház gyakorlata egyértelműen csak a mono- gám házasságot ismeri (lKor 7,2-5; Ef 28.33; lTim 3,2.12; Tit 1,6). Pál apostol levelei- ben bőségesen található a házastársaknak adott intés, amelyből egyértelműen kitűnik a házasság monogám volta abból a beszédmódból, ahogyan a házasfeleket inti, és magatar- tásukat szabályozza (pl. lKor7,l—6). A keresztény házasság monogám voltának értelme- zésére kétségtelen hatással volt az a szimbolika, amely a házastársak kapcsolatát Krisztus és az egyház kapcsolatával helyezi párhuzamba (Ef 5,22-32).61 A monogámia és a válás tilalma alapvetően megreformálja a házasság természetéről alkotott felfogást, és lehetővé teszi azoknak az értékeknek a megvalósulását, amelyeket a bibliai őstörténet tanít a házasság alapításával kapcsolatban. I. 4. A házassági ethosz az Újszövetségben Az Újszövetségben a házassági ethosz több vonásában megragadható. Az Ószövetség a dekalógus 6. parancsában - ״Ne törj házasságot!” Kiv 20,14; MTörv5,18) - a cselekedet- re fordítja a figyelmet. Jézus a hegyi beszédben azonban a 6. parancs összefüggését a tét- ten túlmenően a szándékra is kiterjeszti (Mt 5,27—30), s ezzel az egész embert bevonja a szexuális etika vonatkozásába (lásd Ef 5,3-5). Az Ószövetség kifejezi azt a felfogást, hogy Isten népe a szexuális és házassági er- kölesben különbözik a pogányokétól (lásd Tób 8,5—9). Pál apostol osztja ezt felfogást, és felhív a pogányoktól eltérő, evangéliumi szellemű házasságra (ITessz 4,5 vö. Zsid 13,4), de ezenfelül különböző utasításokat is ad a házastársaknak (lKor 7,1-6). Az ITessz 4,3—8-ban a keresztények házassági erkölcséről ad tanítást, és arra buzdítja a tesszalomki keresztényeket, hogy a házasságuk megfeleljen keresztény helyzetüknek, azaz annak, hogy Istenhez tartoznak (3. vers). Kerüljék a házasságukban a pogányokra jellemző er- kölcstelen életvitelt. A 6. vers több szerző szerint nem az üzleti ügyekben való tisztes- ségre, hanem a házasságtörés kerülésre int. 3Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. Kerüljétek a tisztátalanságot. 4Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, Dés ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogá- nyok, akik nem ismerik az Istent. 6Senki se károsítsa meg és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük. Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre. 6Aki tehát az ilyen dolgokat megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, aki kiárasztotta ránk a Szent- lelket. (ITessz 4,3—8) Haag, E., art. Monogamie (II Biblisch) LThK3 7. Bd. (1998), kol. 415—417, 415—416. 222
