Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
ROZSA HUBA A házasság és a család a bibliai hagyományban A törvények a korabeli élet lehetséges eseteit, sőt a többnejű nagycsalád adottságait is számba veszik. Összességében elmondható, hogy a házasságtörés büntetése a házasság és a család pátnárkális struktúrájának szempontjából nézi a kérdést, és azt akarja védel- mezni. Aki egy teljes jogú szabad izraelita jegyesével vagy feleségével hál, az a szabad iz- raelita érinthetetlen világába nyúl bele, s ezért a bűnös asszonnyal együtt halált érdemel (Kiv 20,17; Lev 20,10; MTörv 22,22-24). A házasságtörés mibenléte és az elkövető férfi, illetve nő bűnösségének a kérdése rányomja a bélyegét a törvényekre is. A házasságtörés alapvetően a férj jogát, mégpedig a nőre vonatkozó tulajdonjogát sérti meg, amint ez világosan kifejezésre jut a dekalógus 9. és 10. parancsában is.36 A két parancsot egy szövegben idézzük, mégpedig a Kivonulás könyvében és a Második Törvénykönyv szerinti változatban: ״Ne kívánd meg felebarátod há- zát. Ne kívánd meg felebarátod feleségét, sem szolgálóját, sem szolgáját, sem marháját, sem sza- marát, sem más egyebet, ami az övé” (Kiv 20,17), ״És ne kívánd meg felebarátod feleségét. És ne sóvárogj felebarátodnak se háza, sem földje, sem szolgálója, sem szolgája, sem marhája, sem sza- mara, sem mindazok után, ami felebarátodhoz tartozik” (MTörv 5,21). Mindkét parancs fel- sorolja mindazokat a személyeket és javakat, amelyek szabad izraelita tulajdonához tar- toznak, köztük a feleséget is.37 A két parancshoz hozzá kell tenni, hogy a 6., valamint 9/10. parancsot a keresztény morális együttesen a sextum kérdéseként tárgyalja, míg az Ószövetség szintjén a 9/10. parancs a 7. paranccsal együtt a tulajdonjog megsértését tiltó isteni parancs. Már korábban hangsúlyoztuk, hogy a házasságkötéssel a férfinek jogokat biztosít az asszony felett, de az asszony nem lett férfi tulajdona, és jogállása védett. Ugyan- akkor az izraelita házasságban fontos szerepet játszó törvényes örökösök és az apa család36 Lang, B., ״Du sollst nicht nach der Frau eines anderen verlangen” Eine neue Deutung des 9. und 10. Gebots, in ZAW (1981), 216-224. 37 A 9. és 10. parancs (״Ne kívánd meg (ΊΏΠ) felebarátod házát. Ne kívánd meg (דמח) felebarátod feleségét, sem szolgáló- ját, sem szolgáját, sem marháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé” (Kiv 20,17), ״És ne kívánd meg (למח) fe- lebarátod feleségét. És ne sóvárogj (א1ה) felebarátodnak se háza, sem földje, sem szolgálója, sem szolgája, sem marhája, sem szamara, sem mindazok után, ami felebarátodhoz tartozik” /MTörv 5,21/) szövegének egybevetése bizonyos kü- lönbségeket mutat és vele együtt teológiai jelentésben árnyalatok különbségek is találhatók: A Kiv 20,27-ben első helyen áll az ״ház” csak utána a többi (asszony, szolga, marha stb.). — A MTörvt 5,21 viszont kiemeli az asz- szonyt a tárgyi birtokok sorából, csak utána következik a többi dolog. - A MTörv 5,21 az asszony megkíváná- sánál a דמח (hamad) igét használja, míg a tárgyi birtokra vonatkozóan az א1ה igét hitpaél igetörzsben (אתה1ה hi- tawwa) használja ״vágyódni, sóvárogni megkívánni magának, áhítozni” jelentésben). — A két szövegváltozat közül a Kivonulás-féle az ősibb. A Kiv 20,17 két részből áll:- Egy, parancsoló stílusban megfogalmazott mondatból (17a).- Egy magyarázó kiegészítésből (17b). A Kiv 17a a felebarát házának megkívánásának tilalmát a Ί0Π (hamad) igével fejezi ki: jelentése nemcsak a belső kívánság, hanem minden olyan mesterkedés, amely a megkívánt dolog el- tulaj donításához vezet. A 17a versben a ״ház” fogalma az épületet jelenti, mindenekelőtt a földterületet, amilyen a ház áll. A ״ház” tehát az izraelitáknak azt a birtokát jelent, amelyet az ígéret földjéből birtokol, és ami ő szabad polgárrá teszi. A Kiv 20,17a az izraelitáknak azt a birtokát védi, amily őt szabad és teljes jogú polgárrá teszi. A Kiv 20,17 a-ban található ház, a 17b versben bővül, és már nemcsak az öröklött birtokot jelenti, hanem mindazokat a személye- két és javakat, amelyek szabad izraelita tulajdonához tartoznak. A deuteronomiumi változat másként épül fel. A parancsot nem a ״ház” és hanem az asszony megkívánásának (דמח) tilalma vezeti be. A ״ház” és az asszony között különbséget találunk: a Második Törvénykönyv leválasztja a többi tulajdontól, azaz aláhúzza bizonyos mértékben az asszony méltóságát (ember — több, mint a többi tulajdon- tárgy!). A kiegészítés a MTör 5,21-ben nem a דמח hanem az az א1ה igét hitpaél igetörzsben (אתה1ה hitawwa) használja a ״vágyódni, sóvárogni megkívánni magának, áhítozni jelentésben). Ez a változás a benső megkívánás irányába tolja el a parancsot. A Második Törvénykönyv a szellemi értelmezést hangsúlyozza a 10. parancs esetében. Összefoglalás: 9/10. parancs (más tulajdonának kívánásától való védelem, azaz a megkívánás tilalma) a szabad izraehtához tartozó személyek, illetve javak eltulajdonítását védi. 212
