Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A házasság és a család a bibliai hagyományban
RÓZSA HUBA A házasság és a család a bibliai hagyományban re való felkérés úgy hangzik, hogy ״valakit valakinek nőül adni” (lKír 2,22). A férj ne- ve ״úr’ ךלעב ba’al), szóösszetételben ״egy asszony ura”, de lehet ״férfi” (איש ’is) és ״úr” (ןודע ’adón) is. A ba’al és az ’is közötti különbséget úgy határozhatjuk meg, hogy az úr (ba’al) az asszony alárendeltségét és a szigort hangsúlyozza, míg a férj, férfi (איש ’is) ezt az árnyalatot nélkülözi. A feleség megnevezése ״nő, asszony” (71שא: ‘issah). Egy másik ki- lejezés, szó szerint a ״birtokolt” (הולעב be’ulah), a megházasodott vagy eljegyzett nőt jelöli (Tér 20,3; MTörv 22,22). A házasságot fogalmilag adott esetben a ״szövetség” (תירב berit) fejezi ki (Mai 2,14; Péld 2,17), de csak az Ezekiel 16,8 mondja ki szövetség- nek az asszonynak esküvel adott kötelezettségét Isten és Izrael viszonyának a házasság szimbolikájával történő ábrázolásában.11 A hivatalos intézményeknek nincs illetékessége a házasságkötésben. A bibliai Izrael- ben a házasságkötésnek nincs hivatalos rítusa vagy rögzített formája, a házasságkötés a magánszférához tartozott, inkább egy elfogadott hagyomány, szokásjog alapján történt.11 12 A házasság létrejöttéhez, ״érvényességéhez” nem volt szükség egy vallási intézmény vagy az állami fórum közreműködéshez. A házassággal kapcsolatos kérdésekbe maguk a házasságra lépő felek, illetve azok szülei, az apák és anyák voltak az illetékesek (lásd Tér 21,21). A vallásos vagy társadalmi — állami vagy kommunális — intézmények szerepe csak a legkevesebbre szorítkozott. A bibliai törvénykezés a házasság olyan kérdéseivel foglalkozott, amelyek a közösség életét is érintették, mint pl. a levirátusi házasság (MTörv 25,5—10; Rut könyve), a hűtlenség esetében végrehajtott eljárás (Szám 5,11—31, a házasság felbontása (MTörv 24,1—4). A házasság tehát privátjogi természetű volt, szóbeli vagy írásbeli (Tób 7,14) szer- ződéssel megpecsételt jogi aktus. Ez a szerződés a házasságra lépő páron kívül a két csalá- dot is belevonta. A szerződés főtárgya, hogy az asszony apja a leánya fölötti rendelkezési jogot átadja a férjnek, valamint megegyezés arra nézve, hogy az asszony átköltözik a félj házába. A házasság két lépésben jön létre. A szerződés megalapozza a házasság megkez- dését, ami azt jelenti, hogy a nő még szülői házban lakik, de már a férfi ״asszonya” (2Sám 3,14) és nem csupán jegyese, s ezért szexuális kapcsolata egy kívülálló harmadik- kai házasságtörésnek számít (MTörv 22,23). Ez az állapot vagy helyzet a második lépés- ben az asszony ״vevésével”, azaz a férfi házába történő átköltözésével, az ״esküvővel” fejeződik be. Az átköltözés azonban már nem eredményez az asszony státusában új jogi helyzetet.13 A házassági szerződés egy további tárgya a hozomány vagy jegyajándék (THD mo- har) meghatározása (Kiv 22,15; MTörv 22,29).14 A gyakran jegyajándéknak nevezett összeg az apósnak történő átadásával köttetett meg a házasság, amelyet a szerződésben rögzítettek. A jegyajándék lehet pénz (MTörv 22,29), de leróható volt szolgálattal vagy egyéb javak adományával is (Józs 15,lók; Bír l,12k; lSám 18,17—27). A jegyadomány szerepét vitatják a kutatók, de nem tekinthető sem az asszony megvásárlásnak, sem pedig a más családba költözés következtében az elvesztett munkaerő jóvátételének. A szerző11 Lang, B. (AT)-Kirchschläger, W. (NT), art. Ehe, NBL I (1991) kol. 475-479, 471 /I./AT; Otto, E., art. Ehe (II. AT) RGG4 2. Bd (1999) kol. 1071—1073, 1071. A házasságot mint szövetséget G. P. Hugenberger mo- nográfiája részletesen vizsgálja és bizonyítja: Marriage as a Covenant. A Study of Biblical Law and Ethics Governing Marriage, Developed form the Perspective ofMalachi (SVT 52), Leiden 1994, összefoglalóan 12.239—243. 12 De Vaux, R., Les institutions de VAncien Testament I, Paris 19763, 58—60. 13 Bons, E., art. Ehe (IV. AT) LThK3 Bd. 3 (1995), kol. 469-470, 469; Otto, E., art. Ehe, 1071. 14 A jegyajándék (mohar) szerepének részletes bemutatásával, és az asszony helyzetére teremtette jogi állapot a jegy- ajándék révén lásd Plautz, W., Die Form der Eheschliessung im Alten Testament, in ZAW 76 (1964), 298—318; Otto, E., Theologische Ethik des Alten Testaments, Stuttgart 1994, 51-54. 204
