Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - II. rész
PUSKÁS ATTILA A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz -II. rész tapasztal meg üdvözítő cselekvéséből és cselekvésének logikájából. Soha nem készül el az istenismerettel, nem birtokolja teljességgel Isten igazságát. A mindenkori új történeti szituációt a múltbeli istentapasztalatok alapján értelmezi, s egyben a régi értelmezéseket az új helyzetben szerzett új tapasztalatok fényében újraértelmezi. Az új folytonosságban van a régivel, de az új szét is feszíti, ki is tágítja a régi kereteit. Izrael szakadatlan párbe- szédben áll egyetlen Istenével, a róla szerzett múltbeli tapasztalatokkal és azok értelme- zéseivel, saját üdvösségtörténelmével. Hiszi, hogy egyetlen Istene nagyobb minden el- gondolhatónál, s ennek a ״nagyobbnak” a folyamatos tapasztalatában halad előre. Az ószövetségi Izrael monoteizmusa inkluzív abban az értelemben is, hogy e nyi- tott értelmezéstörténetbe más népek vallási tradíciójának, bölcsességének és történelmi tapasztalatainak bizonyos elemeit is bevonja. A babiloni fogság utáni századok során így, ennek az inklúziónak a nyomán keletkezik Jób könyve, a Példabeszédek könyve, a Bölcsesség és Sirák fiának könyve. A bibliai monoteizmus története jó példa arra, hogy egy abszolút és egyetemes igazságigénnyel fellépő vallás eleve dialógusban állhat: párbeszédben a múlt és a jelen történelmi tapasztalataival, valamint ezek hitbeli értelmezéseivel. Éppen ez a veleszületett dialógus, pontosabban az a tény, hogy dialógusban születik meg, teszi al- kalmassá arra, hogy párbeszédbe bocsátkozzék más vallási tradíciókkal és tanuljon tőlük. Az exkluzivitás és abszolútság egyáltalán nem jelent dialógusképtelenséget, éppen ehen- kezőleg. Az újszövetségi monoteizmus az ószövetséginek a szerves folytatása. Jézusban meg- jelent Isten teljes igazsága és jósága, mely minden emberi várakozást, előzetes elképzelést messze felülmúlt. Az egyház története során a Lélek vezetésével ebbe az igazságba és jó- ságba nyer egyre teljesebb bevezetést. Ez az igazság és jóság, Isten Jézusban megjelent jó- akaratának igazsága egyetemes és feltétlen. Minden emberhez el akar jutni, mindenkit meg akar ragadni, hogy mindenki Istennel együtt akarja azt a jót, amit O mindenki szá- mára akar. Isten igazsága és jósága az előttünk haladó ószövetségi nép és Jézus Krisztus nyomában járva megközelíthető, tapasztalható, élhető; mindig előttünk haladó igazság és jóság, melyet nem birtokolhatunk, mely mindig nagyobb nálunk és mindannál, amit megérthetünk és kívánhatunk. Ez az isteni igazság és jóság semmit nem nyom el abból, ami másoknál igaz és jó, amit mások találtak, vagy ami után mások vágyakoznak. A bib- liai monoteizmus egyszerre egyetemes és konkrét monoteizmus. ״Az inkluzív, egyetemes igazság egy különleges úton, Izrael, Jézus Krisztus és az egyház útján válik megközelít- hetővé és konkréttá, amely utat O (Isten) épített ki, amelyen O cselekedett szabadító- ként és jóakaratát - önmagát - kinyilatkoztatta. [...] A bibliai monoteizmus egy útnak, egy kihívásnak a monoteizmusa: konkrét monoteizmus, nem a legkisebb közös nevező monoteizmusa, amely csupán azt mondja, amit mások mondanak. A konkrét monoteiz- mus ezt az utat járja és nem másikat. Másokhoz vezető út — persze nem az az út, mely- nek válogató-békés egyetértésekkel kikövezettnek kellene lennie. Ezen az úton újra és újra ki kell derülnie, hogy nnt jelent konkrétan az, hogy Isten igazságának és jóságának a nyomában járunk: egyetértést vagy ellentmondást, megkérdőjelezést vagy önmagunk megkérdőjelezhetővé tételét, idegenség feltételezését vagy az idegen kihívásként ér- telmezését. Az az eltökéltség, hogy Isten igazságába ezen az úton engedjük bevezetni magunkat, feszültségben áll azzal a készséggel, hogy Istent és igazságát a másokkal, po- tenciálisan mindenki mással való találkozásban találjuk meg konkrétan. Ám éppen ez a feszültség az egyetemes, de nem totalitárius monoteizmus veleje. Ezt a feszültséget nem szabad feloldani; Isten, az egy Isten fogja eszkatologikusan megoldani.”19 19 Werbick.J., Gott verbindlich. Eine theologische Gotteslehre, 173. 196
