Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Puskás Attila: A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz - II. rész
PUSKÁS ATTILA A politeizmus dicsérete? Megjegyzések a monoteizmussal szembeni kritikákhoz -II. rész A magát ,,politeista” természetűnek valló kortárs vallásfelfogás szemmel láthatóan a politikai demokratikus pluralizmus igazság- és szabadságfogalmát alkalmazza a vallási élet tartományára. Amint a pluralista demokráciákban szükség van a politikai ideológiák, programok, pártok hatalmi igényeinek a megosztására, ugyanúgy kívánatos ez a vallások között is. Ahogy a politikai életben az igazság sohasem kizárólag egy helyen található, hanem a különböző igazságigények ütköztetése, megvitatása és kiegyensúlyozása révén lelhető fel, ugyanez érvényes a vallási igazság megtalálására is. Ahogy a politikai életben az egyénnek szabadsága érdekében szüksége van állandó távolságtartásra a politikai ideo- lógiák igazságigényével szemben, ugyanezzel a távolságtartó magatartással kell viszo- nyúlnia a vallások igazságigényeihez is. E felfogás feltételezi, hogy az igazságigények, jöjjenek bár a vallások részéről, végső soron hatalomlegitimálási stratégiák. Felettébb kérdéses azonban, hogy jogos-e az igazság és hatalom kérdésének az ilyen mértékű pár- huzamba állítása, sőt azonosítása.12 Kérdéses, hogy a pluralista demokrácia működésének politikai logikája, igazság és szabadságfelfogása kiteljeszthető-e minden valóságtartomány- ra, s alkalmazható-e a vallásokra. A hatalommegosztás politikai elve kiterjeszthetőségének korlátáit jól jelzi a sze- mélyközi kapcsolatok és az etika valóságtartománya.13 A személyek közötti szeretet ép- pen abban áll, hogy az, aki szeret, engedi magát feltétlenül igénybe venni a másik által, szabadon elkötelezi magát a másik mellett. A valódi szeretet aktusa mindig hordozza a feltétlenség egy mozzanatát, mellyel a másikra igent mond: a szeretett személy léte ön- magában igazoltként, további igazolásra nem szorulóként mutatkozik, olyannak, mely méltó az elfogadásra és megmaradásra. Aki szeret, nem távolságtartó, hanem elköte- leződő szabadsággal viszonyul a másikhoz, s ebben nem szabadsága csorbulását, hanem éppen értelmének beteljesedését látja. A szeretett személy létének igazsága kötelező erővel, érvénnyel jelentkezik. Azzal a kizárólagosság-igénnyel lép fel, mely nem hagy teret a hatalommegosztás logikájának, hanem a teljes önbevetést és hűséget követeli meg. Az igazi szeretet ilyen értelemben soha nem ,,poli”, hanem ,,mono” természetű. Az erkölcsi parancs, mely a lelkiismeretben a jó megtételére és a rossz elkerülésére szólít fel, szintén magában hordozza a feltétlenség mozzanatát. A ,,kategorikus imperatí- vusz” a feltétlen ,,kell” erejével bír: a jót feltétlenül, azaz minden körülmények között meg kell tenni, a rosszat feltétlenül, minden körülmények között el kell kerülni. Itt nem alkalmazható a hatalom-megosztás stratégiája, az erkölcsi szubjektumot teljesen igénybe veszi az erkölcsi parancs. Abban a pillanatban, hogy valaki az érdek, a hasznosság, az él- vezet stb. szempontja alapján az erkölcsi jó kötelező erejét korlátozza, döntése vagy cse- lekedete erkölcsi minősítése megváltozik. Az erkölcsi törvényhez tartozik, hogy ha az erkölcsi érték ütközik egyéb értékekkel, akkor feltétlen elsőbbséget élvez. Valójában a pluralista demokrácia működésében sem valósulhat meg a teljes hatalommegosztás, vagy- is az egyenlő távolságtartás az egyes álláspontok között. A politikai demokrácia is olyan erkölcsi értékekre épül, melyek abszolút és egyetemesen köteleznek, mint pl. a szefnély méltóságának, a lelkiismereti és vallásszabadságnak a feltétlensége, az igazság, vagyis az információk megismerésének a joga. Ezek az alapértékek nem lehetnek a politikai játsz- mák, manipulációk, a többségi érdekérvényesítés, az alkudozások tárgyai, mert alapfel- tételei egy szabad és igazságos társadalom felépítésének. Az emberi személy méltóságá12 Werbick, J., Gott verbindlich. Eine theologische Gotteslehre, 169. 13 Vö. Puskás, A., Lehetnek-e barátok a metafizika és a szkeptikus filozófia?, in Egység a különbözőségben. A 60 éves Bolberitz Pál köszöntése (szerk. Rokay, Z.), SZÍT, Budapest 2002, 137-166. 192
