Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)

2011 / 3-4. szám - Németh Norbert: Misztériumteológia Odo Caselnél, és teóriájának jelentősége a keresztény beavatás mai gyakorlatában

NÉMETH NORBERT Misztériumteológia Odo Caselnél, és teóriájának jelentősége... kapcsolata (XII. Piusz pápa enciklikáin kívül), amelybe a participatio actuosa vonja bele a keresztényt. Ennek a tevékeny részvételnek a patrisztikus megalapozásával és a pogány misztériumvallásokba beavatottak ünneplését és a személyes életükre gyakorolt hatását vizsgálva Casel komoly teológia befolyást fejtett ki mind a Mediator Dei, mind a Sacro- sanctum concilium tanítására, sőt a zsinat utáni szentségi gyakorlatra is, aminek legeklatán- sabb példája az OICA dokumentuma. A tevékeny részvétel a liturgiában a ״Fővel” va- lódi egységbe kapcsolja a beavatottat. Ez a jelenség a pogány kultuszok világának drámai megjelenítésében is tetten érhető, ahol a résztvevők nem pusztán passzív szemlélői vol- tak az ókori drámáknak, hanem ők is aktívan alakították a darabot. A cselekmény tehát az ókori pogány világ színházaiban az istenek, színészek és a nézők közös tette volt. Ez- zel a láthatatlan világ, az istenek szférája került a színpadra, megnyerve őket maguknak, hogy ezáltal, valamiképpen a jóindulatukat kiérdemelve, felvételt nyerhessenek halandó létük ellenére a látható és korlátozott világukból az ő ״isteni” világukba. Analóg módon, ám sokkal teljesebb és megvalósultabb formában, a szentségekben, és különösen a Krisz- tus misztériumának a szentmisében történő megünneplésében az ember örökös vágya eléri ezt a pogány kultuszokban addig megvalósíthatatlan és elérhetetlen célját, Isten tár- sa lesz az ember és vele ünnepel. Az olvasó könnyen megvádolhat azzal, hogy túlzottan elfogult vagyok Odo Casel teológiájával szemben, és ez az írás nem ad objektív és összefoglaló képet a bencés teoló- giai életművéről. Egyrészt elkötelezett vagyok a Maria Laach-1 misztériumteológia mel- lett, másrészt tisztában vagyok azzal is, hogy ennek az írásnak a keretei nem engedik meg, hogy részletes kntikai bemutatását adjam Casel teóriájának. A teljesség igénye nél- kül öt nagyobb bírálójának egy-egy kritikai észrevételére szeretnék még kitérni. Elsőként J. B. Umberg kritikája figyelemreméltó, aki különböző történeti és spekulatív szempontokat érint a caseli misztériumfelfogással kapcsolatosan. Umberggel szemben Casel abból a Szent Tamás-1 tézisből indul ki, hogy a ״Sacramentum est in genere signi” (STh III, q.60, a.l). Ennek a jelnek a tulajdonságai pedig ״rememorativum, indicativum et prognosticum” ,15 míg Umberg csak annyit állít, hogy a szentségijei pusztán informál az ál- tala hordozott tartalomról.16 B. Poschmann bírálata Szent Tamás eukarisztiatanának ér- telmezését felhasználva érvel Casellel szemben, míg Casel szilárdan állítja, hogy nemcsak a szenvedő Krisztus, hanem Krisztus szenvedése (áldozata) is jelenvaló az eukarisztiában (nemcsak ״Christus passus”, hanem a ״Passió Christi” is jelen van). G. M. Hanssens az első, umbergi kritikát gondolja tovább úgy, hogy a pogány és a keresztény kultusz kö- zötti kapcsolatot igyekszik tisztázni. Említést érdemel a Casel és K. Prümm közötti dis- puta is, mely Prümm részéről Casel szentírási és patrisztikus érvelésnek a teljes meg- kérd őj élezését jelenti.17 Egész vitájuk a misztérium szó filológiai és teológiai jelentésének eltérő értelmezéséből fakadt. Meg kell jegyezni, Casel filológus is volt — ezen tudomá- nyágban szerezte második doktorátusát Bonnban —, míg Prümm nem ismerte ebben a mélységben a filológiát. Végül számolni kell G. Söhngen konstruktív kritikájával is, amely a misztériumi jelenlét magyarázatának egymástól eltérő módjaira összpontosít. Söhngen szerint a misztérium lényegében ״mysterium repraesentatum”, míg Casel számára kicsit pontosabban megfogalmazva a misztérium ״mysterium repraesentans”.18 15 STh III, q.60, a.3. Vő. Kilmartin, E. J., The Catholic tradition of Eucharistic Theology: Towards the Thrird Millenium, in Theological Studies 55 (1994), 407-409. 16 Vo. Casel, O., Mysteriengegenwart, inJLw 8 (1928), 145-224, 149. 17 Vő. Prümm, K., ״Mysterien” von Paulus his Origenes, in ZKTh 61 (1937), 391—425. 18 Vő. Söhngen, G., Symbol und Wirklichkeit im Kultmysterium, Bonn 1937, 19402, 62—67. TEOLÓGIA 2011/3-4 175

Next

/
Thumbnails
Contents