Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 3-4. szám - Németh Norbert: Misztériumteológia Odo Caselnél, és teóriájának jelentősége a keresztény beavatás mai gyakorlatában
NEMETH NORBERT Misztériumteológia Odo Casein él, és teóriájának jelentősége... Ezen kritikai észrevételek után szeretnék rámutatni Casel teológiájának arra a hiá- nyosságára, amely miatt a német teológusnak nem sikerült meggyőzően igazolnia a ke- reszténység abszolút fölényét a pogány misztériumvallásokkal szemben. Mivel Casel nem fektetett hangsúlyt arra, hogy pontosan és következetesen megmagyarázza a rítus, a szimbólum, a misztérium pogány és keresztény értelmezése közötti alapvető és lénye- ges különbségeket (világos és érthető fogalmakkal), Caselt olvasva emiatt van az az érzé- síink, hogy elmulasztotta megválaszolni, milyen módon lehetséges a kereszténységnek a minőségi többlete a pogánysággal szemben. Éppen ezért többen is vádolták Caselt azzal, hogy a pogány misztériumokból vezeti le a keresztény kultusz misztériumát. Továbbá a Casel misztériumtanában jártas olvasó joggal találja hiányosnak a misztériumi jelenlét- ben az idő problematikája kapcsán az időbeliségnek egy figyelmes és világos kifejtését. Ebből is számos félreértés fakadt Casel kritikusai között. Nagyon nehéz egy reális képet adni a caseli teológiáról, nemcsak azért, mert roppant termékeny teológus volt, hanem azért is, mivel hiányos a teológiastruktúrája, valamint nem konzekvens és világos a fo- galmainak a használata és azok értelmezése a különböző műveiben. Legtöbbször fontos mérlegelni azt a szempontot, hogy egy teológiai életműben tetten érhető-e az inspiráló mondanivaló, esetleg egy megragadható konkrét ,,haszon” egy meghatározott teológiai, pasztorális közeg számára. Erre sikerült rábukkannom Ca- sei teológiájának tanulmányozása közben. Ezért alkalmazom — kellő módon megindo- kolva — a caseli misztériumtant a magyar teológiai és pasztorális helyzetre, különös te- kin tettel az idehaza 1999 adventjétől kötelezően érvénybe lépő Felnőttek katekumenátusa című dokumentumra19 vonatkozóan. A Krisztussal való találkozás az egyházi, liturgikus közösségben válik konkréttá. Casel számára a liturgia mindig az Istennel való kommunió kitüntetett pillanata és ese- ménye20. Ilyen értelemben a tevékeny részvétel, amely a misztériumtan gerincét képezi, nemcsak egy individuális feladatot jelöl ki, hanem mindig közösségi dimenziója is van (OICA 7. 41).21 Ennek a feladatnak a közösségi természete a keresztény beavatás specifi- kuma, amely nemcsak a Krisztus misztériumába való betagozódást jelenti, hanem egy- úttal az egyházba is belekapcsol (vö. LG 11), ahol minden beavatott cselekvő részvételre hivatott. A tevékeny részvételből következik, hogy ״a Vőlegény és a menyasszony, a Fej és a tagok együtt tevékenykednek”.22 Ebbe a közös isteni és emberi akcióba a felvétel a ke- resztény beavatásban történik, amely nnndenekelőtt ajándék a keresztény életre vágyó- dónak. Az ember nem tudja magát az egyház tagjává tenni, hanem Isten teszi azzá az egyházi közösséggel együtt. Az ember nem belép az egyházba, hanem az Isten és az egy- ház együtt befogadják nagyon gazdag és drámai elemekkel díszített rítusok segítségével, amelyeket a kereszténység mint formákat vett át a pogány misztériumvallások iniciációs kultuszaiból, és alkalmazta azokat, megtöltve keresztény tartalommal. A katekumenátus rítusainak beszédes és szimbólumokban gazdag világa szeretné kimozdítani az egyölda- lúan adminisztratív és pusztán ״szentségkiszolgáltatós” gyakorlatából a mai pasztorális praxist. 19 Felnőttek beavatása a keresztény életbe (MKPK), Budapest 1999. 20 Vö. Casel, Ο., Π mistero del culto cristiano, 39; Uő., Fede, gnosi e mistero, 191, 195. 21 Vö. Casel, ΓΙ mistero del culto cristiano, 55. 22 Uo. 40. 176
