Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
TOROK CSABA Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia vezzük ״valóságos dolognak”, amelynek valóságos léte éppen észleltségében (újfent: per- dpi) áll. így tehát a filozófia középpontjába a gondolkodó dolog (rés cogitans) kerül, amelynek alapvető természete az akaratban és a felfogóképességben/képzeletben áll. Azonban ehelyütt fel kell tennünk egy igen fontos kérdést: miért van, hogy az észlele- teink, az érzékszerveink által közvetített ismereteink erőteljesebbnek, valóságosabbnak tűnnek, mint az az idea, ami csak a fantáziánkban létezik? Miért tűnnek ezek felsőbb- rendűnek saját szellemünk teremtményeinél? A logikus válasz így hangzik: csakis azért, mert ezek egy, a miénknél magasabb rendű szellem, értelem, akarat alkotásai — ami nem más, mint maga Isten. Részben hegeli hatásra megszületik az ún. (angol) abszolút idealizmus, amelynek jeles képviselője F. H. Bradley. Meg kell jegyeznünk, hogy összegezve eredményeit kér- déses, mennyire hegeliánus ez az ágazat.13 Bradley arra a megállapításra jut, hogy az idealizmus Abszolútum-fogalma nem azonos a vallás Isten-fogalmával.14 Ez a sajátos bölcseleti háttér - mint látni fogjuk — bizonyos szempontból sokkal na- gyobb hatással bírt Newman munkásságára, mint az egyébként minden életrajzban, elemzésben első helyen megemlítésre kerülő anglikán-katolikus feszültség, amely vé- gigkísérte az életét. A sajátos angol filozófiai körkép azt mutatja, hogy a vallás és az isten- fogalom gyakorlatilag minden oldalról támadást szenvedett el: akár logikai-elméleti szinten zárták ki az Abszolútumról való értelmes beszéd lehetőségét, akár megtagadták a vallásos Isten-fogalomtól a filozófiai megalapozhatóság lehetőségét. Végső soron mindez oda vezetett, hogy szükségessé vált egy újfajta hitvédelem, egy újfajta apológia és teoló- gia, amely képes ezekkel a kihívásokkal számot vetni. Valójában csak így érthetjük meg Newman fontosságát, szerepét saját korában, s ezen a koron túlmutatva felmérhetjük kivételes hatását is, amely napjainkig tart. Ahhoz, hogy az istenkérdést ne csak rehabilitálja, de egyszersmind visszavezesse a tudományos gondolkodás szintjére, nem egyszerűen arra volt szüksége, hogy filozófiai fogalmakba bújtassa a kinyilatkoztatás Istenét. A legnagyobb kihívás abban állt, hogy helyreállítsa a valóságba, az objektív realitásba vetett hitet, s feltárja az emberi észlelés, tapasztalás, megismerés mélyrétegeit. Csak ezen belátások tükrében ragadhatjuk meg a newmani ta- pasztalat pszichológiájának15 valós tartalmát. Amennyiben pusztán a felekezeti harcok és szembenállások (illetve az ezekhez kötődő teológiai csatározások) felől közelítünk, nem elemezhetjük ki a maga teljességében azt a tudományos és emberi elkötelezettséget, amellyel az angol teológus kutatta az Istenről való értelmes beszéd (teo-lógia) és a hitről való értelmes számadás (vö. lPét 3,15) szükségszerű új útjait. A fentiek magyarázzák meg, hogy miért lett számára mind a metafizikai elmélkedésnek, mind az istenismeretre való eljutásnak, mind a hitaktus megalapozásának első és szükségszerű lépése az emberi tapasztalat vizsgálata.16 Korképünk teljességéhez emellett hozzátartozik még egy szempont, amely talán kevésbé szakfilozófiai-tudományos, sokkal inkább társadalmi vonzatú, ez pedig a libe- ralizmus jelensége. Nem egy elemző úgy fogalmaz, hogy Newman igazi ellenfele nem ״ Vö. Csikós, E., Hegeliánus-e egy angol abszolút idealista?, in Pro Philosophia Füzetek. Történet- és kultúrbölcseleti al- manach 8 (2006/2). 14 ״ We may say that God is not God, till he has become all in all, and that a God which is all in all is not the God of reli- gion. God is but an aspect, and that mean but an appearance, of the Absolute”— idézi: KUHLEN, R., art. Absolut, das Absolute, 26. 15 Vö. FisiCHELLA, R., Introduction a la Teológia Fundamental, Verbo Divino, Estella (Navarra) 1993, 138-151. 16 A kérdés kapcsán Id. Newman egyik legfőbb müvének, a Grammar of Assentnek az utolsó lapjait! 110
