Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
TÖRÖK CSABA egyik vagy másik teológiai iskola, bölcseleti álláspont volt, hanem ez a kulturális-köz- gondolkodási tendencia, amely a XIX. században az egész nyugati világban egyre inkább elterjedt. Az angol liberalizmus (amelynek filozófiai előzményei között Hobbes és Locke nevét leljük fel17) olyan politikai, szociológiai és közgazdaságtani tartalmakkal telítődött, amelyek sajátos arcéit rajzoltak neki.18 Zászlóvivői között ott találjuk a már fentebb em- lítettj. St. Millt.19 A liberalizmus olyan problémákat vetett fel, amelyekre a kereszténységnek adekvát válaszokat kellett adnia. így került Newman gondolkodásának homlokterébe a lelki- ismeret és a szabadság kérdése. Felvázolja a keresztény szabadság eszméjét, amely méltó alternatívája a politikai liberalizmusnak, hiszen nem elnyomja, hanem épp ellenkezőleg: felnőtté teszi az embert, akinek a lelkiismerete mint a szabadság csodálatos fóruma áll előttünk. Éppen ez volt az a pont, ahol az angol bölcseletén és szemléletmódon nevel- kedett, protestáns teológián érlelődött newmani gondolatnak a legnagyobb nehézségei támadtak a római katolicizmussal. Erről maga így vall: ״Az igazi keresztény szabadság megköveteli, hogy legyen alkalmunk arra, hogy tetszés szerint jobban engedelmeskedjünk Isten- nek, mint ha formális törvénynek lennénk alávetve. Krisztusnak kedve telik olyan szerető szolgá- latban·, amelyet önmagunk felejtésével teljesítünk, túlcsorduló hálával és tele tisztelettel, anélkül, hogy méricskélnénk erőfeszítésünket. Az aprólékos előírások arra késztetnek, hogy figyeljük és mérlegeljük erőfeszítésünket. Az igazi hit mindenekelőtt kudarcait tekinti, és nem a mi szegényes sikereinket, bármilyenek legyenek is azok. De a római rendszerben kevés hely marad az ilyen ön- tudatlan önátadásnak. ”20 Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia 2. AZ OXFORD MOZGALOM Az ifjú Newman számára a szellemi-lelki hátteret az Oxford Mozgalom jelentette. En- nek keretében anglikán teológusok, magasan képzett értelmiségiek tettek kísérletet arra, hogy megfeleljenek koruk kihívásainak úgy az egyházi élet berkein belül, mint kívül.21 Az anglikán egyház ebben a korban számos nehézséggel küzdött. Az államegyházi struktúra, a politikai élet és az egyház összefonódása visszás helyzeteket teremtett. A kor közéletét két egyházpolitikai kérdés tartotta lázban. Az első a katolikusok emancipáció- jára vonatkozott. Mint ismeretes, az anglikán (államegyházi) felfogás szerint senki sem lehetett a birodalom lojális alattvalója, ha nem volt tagja egyszersmind a Church of Eng- landnek. A katolikusokkal szemben minden korszak újból élt a gyanúperrel, miszerint a Róma melletti elkötelezettségük a hazájukkal szemben hűtlenné teszi őket.22 1829-ben a tory kormány mégis elindította a katolikusok egyenjogúsításának politikai programját 17 Ld. Macpherson, C. B., The Political Theory of Possessive Individualism. Hobbes to Locke, Clarendon Press, Ox- ford 1962. Amely alapján világosan elkülöníthető úgy a francia, mint a német liberális mozgalmaktól - vö. DrAGER, H., art. Liberalismus, in HWPh 5, 256—272. A liberalizmus témaköréről jó összefoglalást ad: Strauss, L., Liberalism, ancient and modem, Basic Books, New York (NY) 1968. 19 Mill, J. St., Essay on Liberty, London 1859; Id., Considerations on Representative Government, London 1861, 18653. 20 NB 21-22. 21 Vö. Fabiny, T., Az Oxford-mozgalom, in Vigilia 67 (2002/6), 414—422. 22 Ez a gondolat is részét képezte annak, amit H. U. von Balthasar Róma-ellenes komplexusnak nevezett, s ami igen széles körben elteijedt a XIX. század során. Ezt a komplexust még jobban kiélezte az I. Vatikánumnak a Pastor Aeternusban foglalt dogmája a pápai primátusról és tévedhetetlenségről. ־EOLOGIA 201.1/1-2 111
