Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Török Csaba: Boldog John Henry Newman és a fundamentális teológia
1. KORKÉP A XIX. századi angol szellemi körképet egyfelől a klasszikus, az adott közegben nagy múltra visszatekintő empirizmus megújulása (St. Mill), másfelől pedig a common sense skót iskolája (Th. Reid, D. Stewart, Th. Brown) uralta. A Hume-tól örökölt empirista gondolatkört sokan kritizálták, legfőképpen a külső világ valóságos létének megkérdőjelezése miatt, mindazonáltal voltak jeles továbbvivői eszméinek. Közülük kiemelkedik a XIX. század közepén St. Mill, akinek az álláspontját fenomenalizmus néven is szokták említeni. Hume nyomdokain járva Mill feltételezi, hogy a fizikai tárgyak kivétel nélkül visszavezethetők mentális tárgyakra.4 Ezen mentális ele- mek, észlelések egyfajta összetartozó kontinuumot képeznek. így a filozófiai vizsgálódás központi tárgya nem más — miként Mill fogalmaz -, mint az ״érzékelés szüntelen lehe- tősége”. Hozzáállása végső soron oda vezet, hogy az objektív valóság (reality) mint olyan eltűnik az ember szeme elől. Ennek a konzekvenciának hatása van az istenkérdésre is, hiszen ebben a keretben e probléma megválaszolhatatlan marad. G. Berkley (mint len- tebb látni fogjuk) még feltételezte Isten létét - hivatkozva arra, hogy vannak bizonyos lehetőségi feltételek, amelyek révén módunk van az érzékelésre és a megismerésre, s ezek között a legelső Isten.5 Millnél azonban már eltűnik az istenfogalom, sőt maga a kérdés is. A common sense gondolatának hátterében Shaftesbury alakja sejlik fel, ám iskolaala- pítóként Th. Reid6 nevét tartják számon. A common sense (lat. consensus omnium) iskolája abból indul ki, hogy az ember értelmi képességei révén képes arra, hogy közösségi-tár- sadalmi szinten egyfajta egyetértést alakítson ki a valószínűsíthetően igazról. Ez az irány- zat nem fogadja el a velünk született ideák létét, ahogy a felsőbb Értelem által belénk ol- tott kategóriákét sem, hanem az emberi érvelés, a közösségi konszenzus válik központi elemmé.7 Ez a bölcseleti ágazat lett a forrása az angol szkepticizmusnak, amely elvetette az Abszolútumról való értelmes beszéd lehetőségét. Még későbbi következményei kö- zött találjuk a Th. H. Huxley által képviselt agnoszticizmust is.8 A fenti álláspontok ellenhatásaként felerősödött egy sajátos angol idealizmus is.9 Egyes filozófiatörténészek ezen irányzat képviselőjeként tekintenek John Henry New- man bíborosra,10 11 bár ez a vélekedés teológiai szempontból nem támasztható teljességgel alá, miként ezt a későbbiekben látni fogjuk. I. Kant és Th. Reid egyaránt G. Berkley-t tekintették az angol idealizmus szülőatyjának,11 ám ez az irányzat igazából a XIX. század közepén-második felében bontakozott ki. Berkley álláspontját így összegezhetjük:12 az ideák vagy érzékeink által, vagy képzelőerőnk révén bírnak léttel, létünk nem más, mint percipi. Amennyiben az ideák egy csoportja, konstellációja tartósan fennáll, akkor ezt neBoldog John Henry Newman és a fundamentális teológia TÖRÖK CSABA 4 Ezen a ponton közeljár a szubjektív idealizmushoz. s Ld. a kontinentális filozófiában I. Kant vizsgálódásait! 6 REID, Th., An inquiry into the human mind on the principles of common sense, London 1763. 7 Ld. Suhr, M., art. Consensus omnium, consensus gentium, in HWPh 1, 1032. 8 Vö. Kuhlen, R., art. Absolut, das Absolute, in HWPh 1, 25. 9 Az angol idealizmussal hazánkban kevéssé foglalkozik a szaktudomány. Jó összefoglalást ad a témakörről: Jo- SEPH, H. W. B., A Comparison of Kant’s idealism with that of Berkeley, in Proceedings of the British Academy 15 (1929), 213-234; Muirhead.J. H., The Platonic tradition in Anglo-Saxon philosophy. Study in the histstory of idea- lism in England and America, George Allen—MacMillan, London—New York (NY) 1931; WATTS CUNNINGHAM, G., The idealistic argument in recent British and American philosophy, Century Co., New York (NY) 1933. 10 Ld. Coreth, E., Gott im philosophischen Denken, Kohlhammer, Stuttgart 2001, 247. 11 Vö. Zeltner, Η., art. Idealismus, in HWPh 4, 30. 12 Ld. uo. 31. TEOLÓGIA 2011/1-2 109
