Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az eukarisztia őrzésének és tiszteletének egyházjogi előírásai a hatályos latin liturgikus fegyelemben
SZUROMI SZABOLCS ANZELM Az eukarisztia őrzésének és tiszteletének egyházjogi előírásai... sokkal később Hugo de Sain-Cher bíboros, a Szent Római Birodalom pápai legátusa a birodalom minden egyházmegyéjére kiterjesztette ezt az ünnepet, míg végül IV. Orbán pápa 1264. augusztus 11-én - a bolsenai csodát követően — a Transiturus kezdetű bullájá- val az egész egyházra nézve elrendelte az Űrnapjának megünneplését, minden év pün- kösd nyolcadát követő csütörtökön.66 Ennek az ünnepnek az egyházi kalendáriumba történt beillesztése után a magán- és nyilvános szentségkitétel tárgyában számos külön- böző szintű kánoni norma jelent meg, melyek anyagát az első kodifikációkor felhasznál- ták a CIC (1917) Can. 1274. §§ 1—2 szövegének összeállításához. A régi kódex követke- zetesen megkülönböztette egymástól a magán- és a nyilvános szentségkitételt. Míg az előbbi az oltáriszentség cibóriumban történő kihelyezését jelentette és külön ordináriusi felhatalmazás nélkül bármely megfelelő okból végezhető volt, addig a monstranciában történő nyilvános szentségkitétel az egyetemes jog által Űrnapján és annak nyolcadában volt csak engedélyezve. A más alkalmakkor megtartandó nyilvános szentségkitételek külön helyi ordináriusi jóváhagyáshoz voltak kötve, még az exempt szerzetesrendek te- kintetében is.67 A hatályos CIC — utalva az új Rituale rendelkezéseire — minden olyan templomban vagy kápolnában, ahol megengedetten őrzik az oltáriszentséget, általáno- san lehetővé teszi mind a cibóriumban, mind a monstranciában történő szentségkitételt, egyúttal megtiltja a szentmise idején ugyanazon liturgikus térben történő expozíciót (vagyis az ún. ״szentséges misék” gyakorlatát, vö. az új Rituale r. 83). A szentségkitétel rendes végzője a felszentelt pap vagy diakónus.68 A CIC (1917) Can. 1274. § 2 még úgy rendelkezett, hogy magát a szentségi áldást egyedül csak pap adhatja, így a diakónus csak a kitételt és a visszahelyezést végezhette. Az új Egyházi Tör- vény könyv és a hatályos liturgikus könyvek mind a pap, mind a diakónus számára enge- délyezik a szentségi áldás kiszolgáltatását. Az új norma szerint69 a szentségkitétel és visszahelyezés rendkívüli végzője sajátos körülmények között az akolitus, az áldoztatási engedéllyel rendelkező más krisztushívő, illetve az, aki erre szóló engedélyt kapott a he- lyi ordináriustól. A szentségimádás liturgiájának rendkívüli vezetői azonban nem adhat- nak szentségi áldást az oltáriszentség visszahelyezését megelőzően.70 Megfigyelhető, hogy mind az Eucharisticum mysterium kezdetű instrukció (nn. 60- 66), mind az új Rituale (rr. 82-90) kiemelkedően fontosnak tartja az oltáriszentség iránti magán és közösségi szentmisén kívüli áhítatgyakorlatot, amelyet a szentségimádási alkal- mák szélesebb körben történő lehetővé tételével igyekszik előmozdítani. Sőt ezt a hívő lelkületet hivatottak segíteni és kifejezni — összekapcsolva azt az egyház eukarisztiáról szóló tanításának megismertetésével — a regionális, nemzeti, vagy nemzetközi eukariszti- kus kongresszusok.71 A CIC 942. kánonja ajánlja, hogy azokban a templomokban, illetve kápolnákban, ahol folyamatosan őrzik az oltáriszentséget, tartsanak évente ünnepélyes szentségkitételt, melynek azonban feltétele a hívők kellő számú részvétele. Ez a kánon a CIC (1917) Can. 1275-ben leírt negyvenórás szentségimádás72 megtartásának előírása 66 Bultarum diplomatum et privilegiorum Sanctorum Romanorum Pontificum collectio (ed. Gaude, F.), I-XXIV, Augustae Taurinorum 1857—1867. 67 Conte A C0R0NATA, M., Institutiones iuris canonici II, 173-174. ‘8 Erdő, P., Egyházjog, 464. 69 Vö. CIC Can. 943; De sacra communione et de cultu mysterii eucharistici extra missam, r. 91. 70 Vö. Aymans, W.—Mörsdorf, K., Kanonisches Recht. Lehrbuch Aufgrund des Codex Iuris Canonici III, Pader- bom—München-Wien-Zürich 2007, 275. 71 De sacra communione et de cultu mysterii eucharistici extra missam, rr. 109—112; vö. II diritto nel mistero della Chiesa III (Quademi di Apollinaris 10), Roma 19922, 113. 72 BÁNK,J., Kánoni jog II, Budapest 1963, 330—331. 106
