Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az eukarisztia őrzésének és tiszteletének egyházjogi előírásai a hatályos latin liturgikus fegyelemben
SZUROMI SZABOLCS ANZELM I Romanum (r. 5.) mindössze szilárd és megfelelő anyagról beszélt. A hatályos liturgikus előírás nem nevesíti a lehetséges anyagokat, csak azt jelzi, hogy annak az adott területen értékesnek kell számítania, illetve hogy a rozsdásodástól aranyozással kell védeni. A 939. kánon kihangsúlyozza, hogy a szentostyák száma tekintetében a krisztushívők szükségle- teit kell szem előtt tartani. Ez egyfelől biztosítja a betegek, idősek és az egyéb oknál fog- va az oltáriszentség vételéhez szentmisén kívül járulók számára a szentáldozás, valamint a krisztushívők számára az oltáriszentség jelenlétében történő adoráció általános lehető- ségét; másfelől azt, hogy az őrzött eukarisztia kellő gyakorisággal megújításra kerülhes- sen, mielőtt anyaga megromlik.59 A szentáldozáshoz, illetve a szentségkitételhez korábban konszekrált ostyák szabályos elfogyasztása utáni megújításának gyakoriságára vonatkozóan pontos meghatározást a hatályos egyetemes fegyelemben nem találunk. A kommentárok - a 934. kán. 2. §-t figyelembe véve — a havonta legalább kétszeri megújításról beszél- nek.60 Az 1629. október 4-én Pázmány Péter által összehívott Nagyszombati Zsinat ren- delkezése alapján a miséző helyek plébánosainak gondoskodni kellett arról, hogy a kon- szekrált ostya a nyolcadik napra, de legfeljebb a tizennegyedikre elfogyjon.61 A CIC (1917) és a régi Rituale Romanum sem tartalmazott konkrét időintervallumot. XIV. Be- nedek' pápa 1742. május 26-án kiadott Etsi Pastoralis kezdetű konstitúciója azonban, mely a CIC (1917) Can. 1272 forrásai között szerepel, rögzítette, hogy a régi szent- ostyáknak egy hét, de legkésőbb tizenöt napon belül el kell fogynia.62 Az oltáriszentség tabernákulumban való jelenlétét - amint arra fentebb utaltunk - az érett középkortól fogva az előtte elhelyezett ún. örökmécsessel jelezték. Mind a CIC (1917), mind a hatályos Egyházi Törvénykönyv, követve ezt a Krisztus jelenlétét és tiszte- letét kifejező régi fegyelmi hagyományt,63 kötelezően előírja egy folyamatosan világító külön lámpának az alkalmazását. A CIC 940. kánon, a CIC (1917) Can. 1271-gyel szemben, már nem részletezi a világításhoz használható anyagokat. Ezek hagyományo- san az olívaolaj (vagy szükség esetén más, leginkább növényi olaj) és a méhviasz voltak, de a felsorolás már közvetlenül a régi kódex 1917. május 27-i kihirdetését követően ki- egészült az elektromos izzóval.64 ■ 2. AZ OLTÁRISZENTSÉG TISZTELETE A hatályos Egyházi Törvénykönyv a 941—944. kánonokban szabályozza szentségkitételt, a szentségimádást és az eukarisztikus körmeneteket. Robert de Thourotte liége-i püspök a mont-comillon-i ágostonos kolostor peijelnőjének — a később a szentek közé emelt —, Juliannának a kezdeményezésére az 1246-ban összeült Liége-i Zsinaton az egyházmegye számára bevezette az Úr Szent Testének és Vérének Ünnepét, azaz Úrnapját.65 Nem 59 Comentario exegético al Código de Derecho Canónico III (ed. Marzoa, A.-Miras, J.-Rodríguez-Ocana, R.), 688- 689 (BaNares,J.). 60 New Commentary on the Code of Canon Law (Beal, J. P.-Coriden, J. A.-Green, T. J.), New York-Mahwah 2000,1126. 61 PÉTERFFY, C., Sacra concilia ecclesiae, 246. 62 Gasparri, P.—SerÉDI, I., Codicis iuris canonicifontes I. Romae 1923, 734. 63 Vermeersch, A.-Creusen, I., Epitome iuris canonici II, 346-347. 64 AAS 8 (1917), 72. 65 Mansi XXIII, 689—690; vő. Chanut, Ch.-Ph., Concerning Exposition of the Blessed Sacrament, in The Veneration and Administration of the Eucharist (The Proceedings of the Second International Colloquium of historical, cano- nical and theological studies on the Roman Catholic Liturgy, Notre-Dame-de-Laus, France 1996), Southamp- ton 1997, 95-111, különösen 100-108. TEOLÓGIA 2011/1-2 105
