Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Perendy László: Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat?
PERENDY LÁSZLÓ II Kiktől óvta Antiokhiai Szent Ignác az ázsiai egyházakat? ről, szenvedésről és feltámadásról”) alapján nem tartja helyesnek azt a nézetet, amely szerint csak egyetlen, zsidó-gnosztikus csoportról lenne szó. Corwin úgy véli, hogy miután Kr. u. 68-ban az esszénusok központját lerombolták, sokan menekültek észak felé, egészen Kis-Azsiáig. Antiokhiában ők nem tudták elfogadni a farizeusok tanítását, sem pedig a hellenizált zsidó tanítás számos egyéb formáját, és bizonyára sokan lettek kereszténnyé. A szombat megtartásához azonban ragaszkodtak, akárcsak a Damaszkuszi irat és a Jubileumok könyvé nek szerzői. Corwin részletesen összehasonlítja az ignáci levelek által támadott nézeteket más qumráni iratokból kibontakozó utasításokkal és sok hasonlóságot mutat ki, például a Fegyelmi szabályokban említett étkezési előírásokkal kapcsolatban.39 Amint a kutatások néhány részterületének rövid ismertetéséből is kitűnik, Antiokhiai Szent Ignác levelei továbbra is nagy kihívást jelentenek a patrológia művelőinek. Úgy tűnik, hogy a tanulmány címében feltett kérdésre még nem lehet egyértelmű választ adni: egy vagy több csoportba tartoztak-e azok, akiktől — az antiokhiai rossz tapasztalatok alapján — Ignác előre óvja a kis-ázsiai egyházakat. Abban bízhatunk, hogy az I. század végi diaszpóra sorsának és irodalmának pontosabb megismerése előre viszi a kutatást ebben a tekintetben is. A mártírhalált tudatosan vállaló püspök féltő aggodalma és a tévtanításokat elutasító, meg nem alkuvó határozottsága átsugárzik a levelek szövegén. Végső célját, vagyis a római és a kis-ázsiai egyházak megerősítését bizonyára elérte. A korabeli pogány szerzők (Tacitus, ifjabb Plinius) művei is egyértelműen arról tanúskodnak, hogy ezek a keresztény közösségek jelentős erőt képviseltek Ignác életének utolsó éveiben. További fejlődésüket pedig az a tény is mutatja, hogy a II. század gazdagon kibontakozó keresztény irodalma jelentős mértékben ezekből az egyházakból származik, amelyek eredményesen harcoltak a Krisztus emberségét tagadó tévtanításokkal szemben. 19 Uo. 61-64. 90 TEOLÓGIA 2010/1-2 I
