Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Puskás Attila: A papság teológiájának súlypontjai a II. Vatikáni Zsinat tanításában
1 PUSKÁS ATTILA A papság teológiájának súlypontjai a II. Vatikáni Zsinat tanításában 1. A PAP ÉS SZOLGÁLATÁNAK HELYE AZ EGYHÁZBAN A papság teológiája a II. Vatikáni Zsinaton folytatása kívánt lenni a Trentói Zsinat tanításának, ám ugyanakkor egy megújított papság-teológia alapjait is le akarta rakni. E megújítás legfontosabb tényezői között első helyen az újszövetségi papság mélyebb biblikus megalapozásának az igénye állt. Ehhez csatlakozott a patrisztikus irodalomban és a korai liturgikus szövegekben kirajzolódó papság-teológia teljesebb beépítésének a szándéka. Mindezt úgy kívánta végrehajtani a zsinat, hogy a reformáció által felvetett kérdéseket és kritikai szempontokat is igyekezett figyelembe venni, minden polémia nélkül. Az újraértelmezés során felhasználta a XX. századi pápai megnyilatkozásoknak a megújulás első lépéseit és csíráit mutató elemeit is. A biblikus, a patrisztikus és a liturgikus megújulás eredményeire támaszkodva és a reformáció kihívásaira is válaszolva egy teljesebb és pozitív módon kifejtett papság-teológia vázlatát akarta körvonalazni. E megújuló teológia sok mindent megismételt és megerősített a középkori zsinatok és a Tridentinum tanításából1, ugyanakkor bizonyos egyoldalúságokat tudatosan kiküszöbölt, hiányosságokat kiegyensúlyozott, a papság korábbi töredékes képét kiegészítette, s ami talán a legfontosabb: a papság teológiáját tágasabb horizonton, az egyház teljes misztériumába ágyazva tárgyalta. Ennek legbeszédesebb jele, hogy az egyház önértelmezésének alapdokumentuma, a Lumen gentium dogmatikus konstitúció milyen szélesebb összefüggésben tanít a papságról. A hittani rendelkezés első fejezete általában szól az egyház misztériumáról, a Szent- háromság egységében gyökerező létéről, szentségi természetéről, megalapításáról és küldetéséről. A második fejezet az egyházról, mint Isten újszövetségi népéről tanít, melyhez a communio különböző fokain beletartozik minden megkeresztelt krisztushívő, akik együtt Isten papi népét alkotják. A szolgálati vagy hierarchikus papság csak ezen a ponton jelenik meg először a dokumentumban, s itt is csak azért, hogy a hívők általános papságától fogalmilag megkülönböztessék. A konstitúciónak majd csak az egyház hierarchikus alkotmányáról szóló harmadik fejezete fogalmazza meg egy hosszabb terjedelmű szakaszban a papság teológiájának alapjait, melyet a papok szolgálatáról és életéről szóló Presbyterorum ordinis határozat fejt ki bővebben. Természetesen, más zsinati dokumentumok is tárgyalják a papok szolgálatáról, de ezek a szövegek jobbára csak megismétlik, il1 Vö. Becker, K. J., Derpriesterliche Dienst II, Wesen und Vollmachten des Priestertums nach dem Lehramt, in QD 47, Freiburg im Bresgau 1970, 127k. TEOLÓGIA 2010/1-2 * XÜV (2010) 91-108 91
