Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Gál Péter: Jézus Krisztus a mi megszabadítónk a személyes gonosz hatalmából
GÁL PÉTER Jézus Krisztus a mi megszabadítónk a személyes gonosz hatalmától kinthető.37 A többi újszövetségi szövegben szereplő kifejezés használatával együtt kiderül, hogy Jézus és a reá építő hagyomány használja a korabeli elnevezéseket, de éppúgy, mint a jó angyalok esetében, itt is egyszerűség, nagyvonalú tömörség, szűkszavúság és józanság látható. Az evangéliumoktól a Jelenések könyvéig világosan érződik, hogy a szent szerzők a különféle hagyományos fogalmakkal ugyanazt a sötét és destruktív akaratot, aknamunkát jelölik.38 A gonosz hatalom mibenlétéről azzal kapcsolatban vannak jelzések az Újszövetségben, amennyiben ábrázolják a tőle való szabadulást, a szabadító Jézus hatalmát, vagy pedig figyelmeztetnek valamire, amire a Jézustól szabadulást kérőnek, vagy a már megszabadítottnak ügyelnie kell. Közben kinyilvánulnak az alapvető, legszükségesebb tanítások: a démon betegséget és megszállottságot egyaránt okozhat, anélkül is, hogy az illető bűne alapot adna hozzá; a bukott angyalvilág egészében Isten országának ellensége, valós evilági uralmat gyakorolva ott, ahol nem Isten akarata szerint rendezkedik be az ember; akadályozza az örömhír befogadását; folyamatos kísértője és gyilkosa szeretne lenni az embernek; az Élet Közvetítőjével szemben ő a halál ura, szembefordul Jézussal, és fizikai halálán munkálkodva le próbálja győzni őt; majd tanítványainak és népének, az Egyháznak is az üldözőjévé válik.39 A fő mondanivaló azonban az, amit a Zsidó-levél a fő krisztológiai tételt érintve így foglal össze: „Minthogy a gyermekeknek közös a testük és vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett... így, mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.” (Zsid 2,14-18) A Názáreti Jézusnak a gonoszlelkekkel kapcsolatos konfrontációjában az evangéliumok leírásai, majd összefoglalóan a Jelenések könyve a kinyilatkoztatás egésze által bemutatott Szabadító Isten hatalmát konkretizálják; Isten uralmának a jelei között világosan elkülönülnek a beteggyógyító csodák a természettel kapcsolatos csodáktól, a halott - feltámasztásoktól és az ördögűzésektől, éspedig nem csak azért, mert e szövegek követik a korabeli gondolkodásmódot és világképet40, hanem azért is, mert a megszállottság ma is többé- kevésbé elkülöníthető szenvedés a pszichés, vagy egyéb betegségformáktól.41 Az egyházatyák szabadítási teológiájára is vonatkozik az, amit a Dei Verbum megfogalmazott: „Ez az apostoloktól származó hagyomány a Szentlélek segítségével kibontakozik az egyházban, egyre teljesebb lesz az áthagyományozott tények és igék értelmi megragadása, akár a hívők elmélkedése és tanulmányozása folytán.. .akár e lelki dolgok bensőséges és élményszerű megértése folytán.”42 A első négy század egyházatyáira hatnak az intertestamentárius irodalom démonológiai nézetei, de ezek főként segítik az Újszövetség mondanivalójának kifejtését, melyben néhány mozzanat kivételével (pl. a Tér 6,2-4 magyarázata, vagy az apokatasztászisz-tan) meglepően koherens, egységes az atyák tanítása Jézus szabadító művének tekintetében. Az atyák tovább folytatják, amit az Újszövetség megkezdett, a gonosz hatalom közös nevezőre hozatalát, mely náluk is alávetett a jézusi szabadításnak, s mindezt gazdag tipológiával és néha allegorizálva alkalmazzák az Ószövetség értelmezésére is. Kisebb különbségektől eltekintve a II—V. század 37 LAVATORI, R., II diavolo tra jede e ragione, Edizioni Dehoniane, Bologna 2001, 16. 38 Vő. SCHÖNBORN, C., Isten elküldte Fiát, Krisztológia, Agapé, Szeged 2008, 166. 39 Vő. Puskás, A., A teremtés teológiája, SZÍT, Budapest 2006, 79-81. 40 Vő. Spinetoli, O., Máté, az egyház evangéliuma, Agapé, Szeged 1998, 117. 41 Vő. Marconcini, B., I démoni, La testimonianza della Sacra Scittura, in Marconcini, B—Amato, A.-Rocchet- TA, C,—Fiori, M., Angeli e démoni, Eduzioni Dehoniane, Boloena 1991, 235—236. 42 DV, II, 8. 8 TEOLÓGIA 2010/1-2
