Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)

2010 / 1-2. szám - Gál Péter: Jézus Krisztus a mi megszabadítónk a személyes gonosz hatalmából

Jézus Krisztus a mi megszabadítunk a személyes gonosz hatalmától I! GAL PETER Jean Daniélou így összegzi az általa is fontosnak tartott szabadítás dimenzióját a Szentíráson belül: „»Először ki kell jönni Egyiptomból...« Az Ószövetség Istene nagy müveinek kezdetéről tanúskodik, az Újszövetség a beteljesedésüket hirdeti, az Egyház pedig jelenlegi visszhangjukat tálja elénk. Isten nagy tettei közül a kivonulás az egyik legfontosabb. Tisztán a kiszabadítás misztériuma. A Húsvétnak csupán az egyik összete­vője... A Győzelmi ének csak egy bizonyos oldalát magasztalja: Isten népének kiszaba­dítását a gonosz erők fogságából. A fogságtól megszabadító Isten titka az üdvösségtörté­net minden szintjén újra felbukkan, mint egy hang, amely mind erősebben visszhangzik. Ilyen visszhang az egyiptomi lovasok által üldözött Izrael megszabadítása a Vörös-tenger partján, Jézus szabadítása e világ fejedelmének fogságából a halál mély vizének partján, a pogány ember kiszabadítása a bálványimádat rabságából a keresztség vizének partján..., valamint a vadállat, azaz a halál foglyainak eszkhatológikus kiszabadítása a Jelenések könyve által leírt tűzben csillogó üvegtenger partján. A víz túlsó partján pedig mind­egyik esetben a megváltottak népe énekli győzelmi énekét, miután csodálatos módon megmenekült üldözőitől.”35 Az Újszövetségben az Ószövetséghez hasonlóan a gonosz hatalom elsősorban azért kerül szóba, mert Isten meg akaija menteni mindenfajta nyomorúságtól a teremtmé­nyét·, aki „a szabadságra hivatott” (Gál 5,13). Ezért ezekben a szövegekben sem kapunk részletes, vagy szisztematikus tanítást a sátánról, vagy a démonokról, sem egyéb hasonló negatívumról, mert a szövegek célja sokkal inkább pozitív, amennyiben elsősorban a megváltásról, Isten uralmának győzelméről, s annak a közösség életében való megeleve- nedéséről szólnak. Az Ószövetség világképéből következik, hogy a rossz nem lehet sem Is­tentől való, sem öröktől fogva létező, és nincs saját teremtő hatalma (s ezt a későbbi egyhá­zi tanítások, tanítóhivatali megnyilatkozások kifejtik és rögzítik). A szentírási szövegek általában két irányát tanítják a kísértésnek, a külső hatást, amit kísértésnek neveznek, va­lamint a belső, emberi forrást. Mivel az istenellenes, gőgös lázadás döntésére az ember kívülről jövő okokat is tapasztal, s mivel a Tér 3 értelmezése már az ószövetségi hitben odajut, hogy a bűnre vezető legdöntőbb hatás az ember számára kívülről érkezett, kia­lakulhatott a meggyőződés, mely szerint az ember bukását olyan kísértő irányította, aki maga is ilyen istenellenes gőgben volt, és maga is szellemi lény (Bölcs 2,24). így egyér­telműen előállt a Jézus születését megelőző századokban az Istennel szemben gőgös és lázadó angyal alakja, aki lebukik abból az angyali méltóságából, amelyben eredetileg ma­ga is jónak és boldognak lett teremtve, de megátalkodik gőgjében, és ezért sorsa végér­vényesen megpecsételődik, mely utóbbit már inkább Krisztus előtti két század apokrif irodalma fejti ki. Nagyon fontos a megszabadítás szempontjából az is, ami az Ószövet­ségben kezd kibontakozni, elsősorban az izajási ésjeremiási próféciák világában: döntő­en az áldozat, azaz az önfeláldozás győz a gonoszság erői fölött. Az Újszövetség szövege sem akar démonológiát tanítani, hanem a megszabadításról szól. „Az újszövetségi irodalom nem beszél a gonoszról, csak ha fézus győzelmét hirdeti, mellyel az embert segíti meg” — mondja G. Gozzelino.36 A gonosz hatalomnak a Jézus szájába adott szövegekben szereplő evangéliumi elnevezései (ellenség, sátán, tisztátalan lélek, démon, betegség lelke, evilág fejedelme, Antikrisztus) egyértelműen ugyanarra a szellemi való­ságra vonatkoznak, legföljebb bizonyos egyszerű hierarchia olvasható ki a szövegek­ből, mely szerint a sátán - διάβολος kifejezés a démonok, tisztátalan lelkek fejének te­35 Daniélou, J., A történelem misztériuma, Kairosz Kiadó, Budapest 2006, 231. 3t Gozzelino, G., Angeli e démoni, San Paolo, Milano 2000, 186. TEOLÓGIA 2010/1-2 7

Next

/
Thumbnails
Contents