Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre m KUMINETZ GÉZA gyilkosságot. Megvolt a halálbüntetés az ókori egyiptomiaknál, a kínaiaknál, görögöknél és rómaiaknál egyaránt, s a bűncselekmények széles spektrumára ki volt terjesztve. Az Ószövetségben is bőségesen találunk példát a halálbüntetés alkalmazására. Egyik célja volt a büntetésnek itt a nevelés, hogy ti. „a rosszat a nép köréből kiirtsa és szívét Isten igazságossága iránt szent félelemmel töltse el”.93 Az Újszövetségben sehol sincs olyan szöveg, mely kifejezetten és egyértelműen tiltaná a halálbüntetés kiszabását.94 És olyan sincs, amely kifejezetten felhatalmazna rá.95 Maga Krisztus sem fogalmazott meg pozitív és kifejezett parancsot, mely eleve tiltaná a halálbüntetést. És amikor azt mondta, hogy: „Ne ölj, aki pedig öl, méltó az ítéletre, tiltja általában az emberölést, de ebből azt, hogy az államhatalomnak halállal büntetni nem szabad, kimagyarázni nem lehet, mert hiszen éppen amikor azt mondja, hogy méltó az ítéletre, ezzel az államhatalom ama jogára utal, mely szerint a gyilkost halállal büntetheti. ... Aki egyik orcádat megüti, fordítsd neki a másikat is és aki felsőruhádat elveszi, a köntöst se tagadd meg tőle. Eszerint nem kell a bántalomnak ellenállni, sőt többet kell tenni és tűrni, mint amit velünk tesznek vagy amit tőlünk igazságtalanul követelnek. Azonban az ellenállás feltétlenül hangzó tilalma csak az áldozatkész szelídség, békesség és szeretet erőteljes jellemzésére szolgálnak és bizonyos auxesisszel vannak mondva, de nem'kell azokat feltétlenül és szó szerint érteni vagy megtartani. A kifejezett gondolat az, hogy inkább tűrni kell és jogainkból engedni, mint civódni vagy harcolni, az igazságtalanságot inkább szenvedni kell, mint tenni. Az evangélium szellemében szeretettel és nagylelkűséggel kell a mások gonoszságát legyőzni, de ennek más kötelességek vagy éppen hivatalos méltóságunk sérelme nélkül szerétéiből, de éppen nem gyávaságból kell történnie”.96 Krisztus ellenben moderálta a szemet szemért elvet ('jus talionis), hatályon kívül helyezte azt az elvet, hogy a sérelemnek és a büntetésnek teljesen egyenlőnek kell lennie - bár többször utal példabeszédeiben arra, hogy a sértővel szemben joggal támad fel a sértett haragja, s követi a súlyos büntetés, ha a sértett nagy hatalmú ember. Az Újszövetségben még Pál apostol tesz említést arról, hogy a világi hatóság nem véletlenül hordja a kardot. Vagyis elismerte akár a halálbüntetés jogát is, hiszen abban az időben hatályban volt. Ezért vitatkozunk Helmut Weberrel és G. B. Guzzettivel, akik azt állítják, hogy ez nem következik a szövegből, pontosabban az írás szelleme mást mutat.97 Valóban, a szó szerinti értelmezésből nem, ám a társadalmi kontextusból egyértelmű az ellentétes következtetés, de legalábbis a szöveg önmagában nem zárja ki a halál- büntetés lehetőségét.98 A katolikus egyház a fenti elvek szerint mindig azt hangoztatta, hogy nem szomjazik a vérre, és általában nemkívánatosnak tekintette a halálbüntetést, de elvileg nem tagadta sem erkölcsi, sem jogi megengedettségét,99 s olykor kívánatosnak is tekintette épp az ártadan élet és a közjó érdekében. Ezt a tényt úgy értékeljük, mint erkölcstudósaink állandó véleményét, aminek maradandó normatív értéke van. 93 Vö. ÉDER, L., A halálbüntetés története és ethikai bírálata, in WOLKENBERG, A., A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara Erkölcstudományi (Missziologiai) Szemináriumának dolgozatai I, Budapest 1931,65. 94 Vö. Häring, B., Das Gesetz Christi III, München und Freiburg 1966, 149. 95 Vö. Corso di morale 4. Koinonia. Etica della vita sociale (szerk. Goffi, T.-Piana, G.), Brescia 1994, 293. 96 Vö. ÉDER, L., A halálbüntetés története és ethikai bírálata, in WOLKENBERG, A., A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara Erkölcstudományi (Missziologiai) Szemináriumának dolgozatai I, Budapest 1931,67. 97 Vö. Weber, H., Speciális erkölcsteológia, (Szent István Kézikönyvek 4), Budapest 2001, 199-200; és Guzzetti, G. B., Morale individuale (Compendio di morale 2), Milano 1982, 142. 98 Vö. Tamanti, R., La pena di morte. Tra etica della vita e autoritá dello Stato, Assisi 2004, 103. 99 Vö. Boda, L., Természetjog, erkölcs, humánum. A jogbölcselet etikai látóhatára, Budapest 2001, 277. * ' TEOLÓGIA 2010/1-2 53
