Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
KUMINETZ GÉZA ■ Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre A XVIII. századig békésen elfogadott volt a halálbüntetés megengedettségének és kívánatosságának doktrínája. És akkor Cesare Beccaria előállt azzal a reformeszmével, hogy háború és mozgósítás esetét kivéve szüntessék meg a halálbüntetést,100 humanista és filantróp érveket vonultatva fel tézise igazolásaképp. A halálbüntetés eltörlése a felvilágosodás követelménye, mivel e felfogás szerint a büntetés célja csak a tettes megjavítása lehet. Azóta tulajdonképp úgy jellemezhetjük a vonatkozó törvényhozást mint a halál- büntetés eltörlésének (abolicionizmus) diadalát. Ugyanakkor ez a történelmi kor mégis megszaporította a gyilkosságok számát, a felvilágosodottak e büntetést bőségesen alkalmazták. Sőt, az abolicionisták is tettek kivételt, s nem vonatkoztatták tételeiket a háborús ügyekre, így eleve a kivétel megengedettsége lerombolta érveiket. Mert ha már egyetlen kivétel van is, az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a kérdéses dolog nem önmagában véve rossz, vagyis megengedhetetlen. 3. 2. Érvek a halálbüntetés mellett és ellen A halálbüntetésre vonatkozó érvek, pro és kontra egyaránt vonatkoznak úgy 1) az elvi megengedettségére, vagyis arra a kérdésre adnak választ, hogy a halálbüntetés önmagában jogos-e? (jogi és bölcseleti kérdés), 2) A bevezetésének, törlésének kívánatosságára (politikai kérdés), 3) Érvényben tartására, de a tényleges ítélettől való tartózkodás kérdésére és végül 4) arra, hogy végérvényesen a múlté-e ez a legsúlyosabb büntetésfajta. Csoportosításuk nagy vonalakban három nagy gyüjtőérv köré rendezhető: 1) Történelmi érv: a népek állandóan alkalmazták, 2) Szociológiai érv: a közvélemény adatai és 3) a teoretikus érvek. 3.2. 1. Érvek a halálbüntetés mellett Ma a szakemberek az alábbi érveket hozzák a halálbüntetés létjogosultsága mellett:101 1) A vezeklés (paenitentia) szempontja: A bűnöző olyan súlyosan megsértette embertársát és a társadalom békéjét, hogy ez a sérelem csak úgy tűnhet el, szolgáltathat elégtételt, ha a tettes elszenvedi a halált. Ez a szempont feltételezi azt, hogy a gonosztevőnek is van lelkiismerete és belátja tettének súlyosságát, s ezért, vezeklésül elfogadja a halált is. Ha nem lenne így, mindenesetre a halálbüntetés kiszabása arra kényszerítené, hogy magába szálljon. Ennek pedig két eredménye lehet, vagy a megbánás és a bocsánatkérés, a kiszabott büntetés elfogadásával, vagy a gonoszságban való megátalkodás, ami jelezheti azt, hogy erkölcsileg bizonyos a tettes nevelhetetlensége, azaz teljességgel méltatlanná vált arra, hogy a társadalomban részt vehessen. De ez a szempont már átvisz a megtorlás és a társadalom és az ártatlanok védelmének az érvéhez, amiről alább fogunk szólni. Ez az érv mindenesetre jelzi, hogy felelni kell a tetteinkért, nemcsak Isten, önmagunk, hanem a társadalom előtt is. 2) A megtorlás (repressio) szempontja: A bűncselekmény elkövetésével a tettes megsérti mind az isteni, mind az erkölcsi, mind pedig a társadalmi igazságosságot jelző jogrendet, jelét adva annak, hogy nem akar beilleszkedni ebbe a kozmikus rendbe. Ez elfogadhatatlan, mivel a jogtalanság nyílt támadás az igazságosság rendje, a közjó és közerkölcsök ellen. Ezért a rend helyreállításának módja a megtorlás az igazságosság nevében, mivel a bűn büntetést érdemel. A jogtalanságot természetesen nem le100 Vö. Guzzetti, G. B., Morale individuale (Compendio di morale 2), Milano 1982, 129. Όΐ YQ TAMANTI, R., La pena di morte. Tra etica della vita e autorita dello Stato, Assisi 2004, 63-83. WEBER, H., Speciális erkölcsteológia, (Szent István Kézikönyvek 4), Budapest 2001, 195-198. 54 TEOLÓGIA 2010/1-2
