Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
KUMINETZGÉZA Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre bűncselekmény elkövetése miatt? Vannak szerzők, akik a halálbüntetés fajának tekintik az abortuszt és az eutanáziát bizonyos esetben.85 Ha ez igaz, amivel a legteljesebb mértékben egyetértünk, akkor halállal büntetnek gyakorlatilag ártatlan életeket. E büntetésfajtával már sokkal engedékenyebb az emberi méltóságra és az élethez való jogra hivatkozó divatos felfogás. Pedig itt szó szerint ártatlan életről van szó, szemben a brutális bűncselekményt elkövető és nagy kárt okozó felnőtt emberrel. A továbbiakban csak a szoros értelemben vett halálbüntetéssel foglalkozunk. A halálbüntetéssel kapcsolatban úgy is feltehető a kérdés, hogy önmagában megengedett-e, illetve meddig terjed az államhatalom és bármilyen földi hatalom büntetési hatalma?86 Vagyis, kiteijed-e a halálbüntetésre?87 Az államhatalomra is igaz a „neminem laede elve, ti. senkit meg ne sérts igazságtalanul”.88 Ebben a fejezetben röviden áttekintjük e büntetésfajta történetét, majd egyenként megvizsgáljuk az ellene és a mellette felhozott érveket, azután arra a kérdésre keressük a választ, hogy a halálbüntetés valóban kívánatos-e, hatékony-e, azaz a büntetések összes célját megvalósítja-e. Végül arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon végleg elvesz- tette-e ez a büntetéstípus a gyakorlati létjogosultságát? 3. 1. A halálbüntetés történetének rövid bemutatása A halálbüntetés (poena capitis seu capitalis, vel supplicium ultimum) történetének tanulmányozása arra enged következtetni, hogy, egyrészt, ez egyetemes tapasztalat, tehát minden korban létezett ez a büntetés,89 másrészt rávilágít arra is, hogy a halálbüntetés megengedettsége kérdésének megválaszolását vagy a korszellem, vagy az egyes népek, vagy államok túlzó vagy elhamarkodott gyakorlata homályosította el,90 vagy épp segítette.91 Ugyanakkor egyetemes tapasztalata ez a büntetésfajta az emberiségnek,92 ami felveti azt a kérdést, hogy egy ilyen fontos dologban tévedhet-e ilyen tartósan a józan ész. Létezett az ókori kelet népeinél, így már Hammurabinál, aki halállal büntette a kisebb bűncselekmények némelyikét is, pl. ha valaki mást rágalmazva bűncselekménnyel vádol valakit anélkül, hogy bizonyítékot is szolgáltatna. Az indusoknál Manu törvény- könyve halállal bünteti a meggyalázást, a nőrablást, a házasságtörést, a csalást, a lopást, a 85 Vö. Tamanti, R., Lapena di morte. Tra etica della vita e au torit ä dello Stato, Assisi 2004, 391. 86 Erre vonatkozóan megjegyezzük, hogy az államhatalomnak „nincs joga a bűnt, amennyiben az Isten elleni lázadás, büntetni, s ahhoz sincs joga, hogy az egyesnek, mint magánszemélynek bűne által megsértett rendet helyreállítsa. Ezen joga csak a társadalmi rendre terjed ki. Csak azért és csak annyiban szabad emberi vétkeket megtorolnia, amennyiben ez a rendezett társadalmi életre kívánatos. Tehát a közjóra való szükségesség alapja, szabálya és zsinórmértéke az állami büntetőjognak”. Vö. CATHREIN, V., Erkölcsbölcselet II, Temesvár 1900,.624. 87 Vö. Cathrein, V., Erkölcsbölcselet II, Temesvár 1900, 629. 88 Vö. ÉDER, L., A halálbüntetés története és ethikai bírálata, in WOLKENBERG, A., A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara Erkölcs tudományi (Missziologiai) Szemináriumának dolgozatai I, Budapest 1931, 59. 89 Vö. Guzzetti, G. B., Morale individuale (Compendio di morale 2), Milano 1982, 125. 90 Az egyes korokat meghatározó vezéreszmék társadalmi megvalósulása, megvalósítása sohasem történt, és valószínűleg sohasem fog történni teljesen kényszermentesen: „Példa lehet tan és gyakorlat eltérésére általában az eszmék történeti megvalósulása, mely semmiféle eszme esetében sem lehetséges bizonyos keménység és kegyetlenség, valamint a tényeken művelt erőszakosság nélkül, még akkor sem, ha valamely eszme épp a keménységet, az élet virágait összetörő és a valóságos helyzetet tekintetbe nem vevő erőszakot ítélné el legfőképpen”. Vö. Noszlopi, L., Világnézetek lélektana, Budapest 1937, 100. 91 Vö. Manser, G. M., Angewandtes Naturrecht. (Thomistische Studien III), Freiburg in der Schweiz 1947, 22-25. 92 A. Kaufmann nyomán meg is jegyzi H. Weber, hogy ez egy ősrégi intézmény. Vö. WEBER, H., Speciális erkölcs- teológia (Szent István Kézikönyvek 4), Budapest 2001, 187. 52 TEOLÓGIA 2010/1-2
