Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
KUMINETZ GÉZA Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre sére szolgál a büntetés, mely tehát a bűnösség elleni küzdelem egyik eszköze, de olyan eszköz, melyet harag és gyűlölet nélkül és illetőleg úgy kell alkalmazni, hogy azzal ne csak a rosszat elnyomni, hanem a bűntettesben rejlő jót felszínre hozni törekedjünk.”75 Minél jobban fenyegeti a büntetési eszköz a tettesnek az életét, szabadságát, és vagyonát, annál jobban fog tartózkodni a bűncselekménytől.76 A büntetés ugyanis nevelő (megjavulás, belátás), az igazságosság rendjét helyreállító és a jövőben hasonló cselekvéstől óvó (megelőző), tehát megelőző intézkedés egyszerre, épp azért, mert a legdrágább kincsünk a szabadságunk, s épp ezt korlátozza, jogaink gyakorlásában akadályozva minket. Nem szabad elválasztanunk egymástól ezeket a funkciókat, mert akkor óhatatlanul torzul mindegyik funkció.77 2. 4. Egy büntetés-tipológia vázlata A büntetés természetesen nem az egyetlen eszköz a bűncselekményekkel szemben. Mindig ratio ultima, azaz amikor már elfogytak és eredménytelennek bizonyultak a nevelő- és javító módszerek. Ám olyan végső eszköz, ami nélkülözhetetlen nemcsak a nevelésben, hanem a jog alkalmazása és hatékony érvényesítése során, mivel nélküle nem biztosítható a társadalmi együttélés békéje. Ez nemcsak a történelem állandó ténye, hanem megvan ennek az etikai alapja, nevezetesen az igazságosság, a nevelés és a jogos félelemokozás, mely elrettent a bűncselekmény elkövetésétől. E felsorolásból látszik, hogy nem lehet csak egyetlen tényezőre visszavezetni a büntetés alapját és célját .78 A büntetések végeredményben az emberi közösségből való részleges vagy teljes kizárásként foghatók fel. Mert „még a legkisebb emberi társaság is, ha létét biztosítani akaqa, él azzal a természetadta jogával, hogy büntetendő cselekményt elkövető, vagy a társaság céljával ellentétes magatartást tanúsító tagjaival szemben a kebeléből való kizárás hatásos módját használja. E jogosultság a társas viszony mivoltából következik, mert többek együttműködése egy közös cél érdekében csak úgy lehetséges, ha minden egyes tag működése összhangban van a közös céllal... Az államok a legrégibb időktől mind a mai napig élnek e joggal. Az exilium, az infamia, a rabszolgaságba való taszítás, a későbbi szabadságvesztés büntetés, a relegatio, deportatio, a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztése stb. mind a kizárás, elkülönítés más-más formában való megjelenése.”79 A büntetést az alábbi módon határozhatjuk meg: ,,a) a büntetés tartalmilag mindig erkölcsi rosszallást kifejező érzéki rossz,80 mely b) a bűncselekmény, mint valamely szabályellenes magatartás miatt, annak elkövetőjére, némely korban ezzel vérségi, erkölcsi vagy társadalmi összetartozóságban levő harmadik személyekre is nehezedik; c) hogy alkalmazója eleinte az, kit a szabályellenes magatartás sért, később inkább az, kitől a megsértett szabály ered; d) hogy a büntetés elsőrendben mindig a bűncselekménnyel létrehozott rossznak igazságosnak tekintett viszonzása, de egyben eleinte tudattalanul, utóbb mind tudatosabban a társadalom védelmét is szolgáló, szükségesnek és hasznosnak vélt 75 Vö. Angyal, P., A magyar büntetőjog tankönyve I, Budapest 1920, 51—52. 76 Vö. Magyar Kriminológiai Társaság, Hacker Ervin emlékkötet. Válogatás Hacker Ervin műveiből. (Kriminológiai Közlemények 28), Budapest 1989, 21. 77 Vö. Corso di morale 4. Koinonia. Etica della vita sociale (a cura di GofFi, T.—Piana, G.), Brescia 1994, 276. 78 Vö. Cattaneo, M. A., Pena. Filosofia del diritto, in Encyclopedia del Diritto, 709. 79 Vö. LUTTOR, J., Az egyházi büntetőjog története és jelenlegi állása, Budapest 1913, 16. 80 Eme érzékelhető kellemetlenség nélkül nem nevezhetnénk a szankciót büntetésnek. Vö. FÖLDVÁRI, J., Magyar büntetőjog. Általános rész, Budapest 2003, 246. 50 TEOLÓGIA 2010/1-2
