Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
ságosságának és célszerűségének összehangolására törekednek”.71 Végeredményben „a büntetésnek jogalapja és célja az igazságosság eszméjének megvalósítása és a társadalmi és állami jogrend biztosítása; és pedig a lehető legcsekélyebb egyéni szenvedés árán! Amit H elérhetünk a megjavulásra képesek megjavítása, a javíthatatlanoknak pedig ártalmatlanná tétele, a társadalomból való eliminálása által”.72 A büntetés jogcíme: A büntetésnek, mint érzéki rossz alkalmazásának más jogcíme, mint az elkövetett bűncselekmény nem lehet. A büntetőjogi felelősség alapja: a bűncselekmény előidézői, az okhordozók, melyek maguk a bűncselekmény elkövetői (szabad akarat), illetve felelős lehet az állam, a társadalom is, ha nem gondoskodik a kellő közoktatásról, a civilizáció alapfeltételeiről. A büntetés tartalma: a vétkes által okozott „rossznak rosszal való viszonzása. E kiszabott rossz másodlagosan a megelőzés célját is szolgálja azáltal, hogy visszavonatkozik úgy az elkövetett bűncselekményre, mint általában a bűncselekményre s így mint érzéki rossz visszatartó képzeteket ébreszt az alkalmazás révén az elkövetőben (speciális prevenció), a fenyegetés útján pedig minden egyesben (generális prevenció). A büntetés tehát akkor, amikor a tartalmát tevő érzéki rossz alkalmazásával megtorol, másodlagosan hatásában féken is tart, mert a társadalom rosszalló értékítéletét malum alakjában kifejezésre juttatva: erélyesen figyelmeztet, a szociális kerékvágásba visszazökkent”.73 Amit tehát a bűnös rosszként él meg, azaz büntetve, fenyítve érzi magát, az a társadalom számára hasznos.74 A bűnözés elleni küzdelem problémája: „Amint nincs született bűntettes, úgy nincs átlagember sem. A kriminalitás egyfelől az egyéni akarat, másfelől a cselekvő emberre állandóan ható s ezt az elhatározás és cselekvés idején befolyásoló endogén és exogén tényezők összhatásának eredménye. A bűnösség elleni küzdelem tehát csak úgy sikeres, ha annak összes tényezőit figyelmünkre méltatjuk. A természeti s égövi tényezők hatása vagy egyáltalán nem, vagy csak rendkívüli nehézséggel s mindig korlátolt mérvben ellensúlyozható; már a társadalmi tényezők ereje úgy állami, mint társadalmi úton gyengíthető; ezen a téren tehát már harcba kell lépni s az általános jellegű tényezőket (nyomor, munkanélküliség, vallástalanság, elhanyagolt nevelés) a szociálpolitika — a különöseket (alkoholizmus, játékszenvedély, érzékiség) a kriminálpolitika eszközeivel kell erejüktől megfosztani - ott a gazdasági, művelődési, valláserkölcsi, nevelési viszonyok általános javítása, - itt.az egyén megerősítése, lehető átalakítása s amennyiben ennek eszközeit még nem ismertük fel, ártalmatlanná tétele: azok a módok, melyek a bűncselekmények számának lehető csökkenését előidézhetik. A bűnözésben megnyilatkozó egyéni akarat megtörése, a kisiklott bűntettesnek a szociális élet vágányába való visszazökkenté71 Vö. Büntetőjog. Általános rész (szerk. Busch, B.), Budapest 2006, 231. Uo.: „A büntetés szükségszerű tulajdonsága, hogy megtorló jellegét megtartva hatást gyakoroljon a társadalmi közgondolkodásra, de ne mondjon le az individuum kezeléséről sem. Ugyanakkor a büntetés szükségességét el kell választani annak hasznosságától. A büntetés szükségessége a büntetés jogalapjára nyújt magyarázatot, azt azonban nem alapozhatja meg önmagában a speciálpreventív célkitűzésekre tekintettel megfogalmazott hasznossága. A büntetés szükségességét csak a társadalom védelmének igénye és a jogrend fenntartása indokolhatja. A büntetés igazságossága pedig egyrészt a büntetés etikai igazolása, másrészt az állampolgári szabadság büntetőjogi garanciája. Végső soron a büntetés igazságossága, szükségessége és célszerűsége azok az alapelvek, amelyek megteremtik az összhangot a társadalom védelmének objektív igénye és erkölcsi felfogása, illetve a jogbiztonság és az állampolgári jogok védelme között. Igazságosság, arányosság és szükségesség tehát egymás rovására nem érvényesülhet.” 72 Vö. Magyar Kriminológiai TArsasAg, Hacker Ervin emlékkötet. Válogatás Hacker Ervin műveiből. (Kriminológiai Közlemények 28), Budapest 1989, 23. 75 Vö. Angyal, P., A magyar büntetőjog tankönyve I, Budapest 1920, 48. 74 Vö. Hacker, E., Bevezetés a büntetőjog bölcseletébe, Pécs 1924, 4. Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre SI KUMINETZ GÉZA TEOLÓGIA 2010/1-2 49
