Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre KUMINETZ GÉZA Se magánügy nem lehet olyasmi, ami a közügynek kárára van; sem pedig a közügy nem nyomhatja el, nem teheti lehetetlenné a jogosult magánügyet... Az egyén nem enyész- hetik el az egészben, az egyetemesben; de, mint öncéllal bíró erkölcsi lény, egyéniségét, mint a társadalom tagja is, megtartja. Viszont az összes polgárok szükséges közülete, az állam, a társadalom, az összesség jogos érdekeit fenntartani és védeni tartozik ott, ahol az egyén a maga jogát egyoldalúlag túlhajtani hajlandó.”35 2. 3. A főbb büntetéselméletek Ezek az elméletek végeredményben a büntetések alapját és célját keresik, mutatják be és igazolják. Ezek az elméletek a büntetés eszmék egyikére-másikára, vagy kombinációikra vezethetők vissza. A jogbölcselők egyetértenek abban, hogy szükség van a büntető hatalomra, ám alapjának és céljának meghatározásában eltérnek egymástól. A jogalap arra a kérdésre ad választ, hogy honnan van az államhatalomnak joga a büntetés kiszabására, míg a másik a büntetés célját hivatott megjelölni.36 A büntetőjog tudományával szinte egyidősek ezek a problémák.37 Ami ,,a büntetőjog bölcseletét illeti, ez a büntetés jogalapjául, illetőleg céljául részint a megtorlást, részint az elrettentést, részint a javítást, részint a megelőzést tekinti. Az elrettentés a megelőzés, a javítás nem kívánja meg szükségképp a szabad akaratot, mert mindezek a befolyásolások úgy is tekinthetők, mint a bűnös akaratára gyakorolt meghatározások. A megtorlás sem kívánja meg szükségképp a szabad akaratot, ha a megtorlást nem mint igazságszolgáltatást, hanem mint a társadalom (állam) önvédelmét fogjuk fel. Ellenben igenis feltételezi az akarat szabadságát a megtorlás oly értelemben, mely szerint az az igazságszolgáltatás gyakorlása. Ha a büntetőjogot az erkölcsi rend védelmének tekintjük, tehát büntetőjogilag bűnös cselekménynek csak azt tekintjük, ami egyúttal erkölcsi tekintetben is bűncselekmény: akkor a büntetőjog igenis feltételezi az akarat szabadságát, mint ahogy ezt feltételezi az erkölcsi törvény. Bizonyos fokig (erkölcsi) igazságszolgáltatás volt a régi büntetőjog is, amely midőn bűntette a vétlenül elkövetett cselekményt, mégis súlyosabb büntetéssel sújtotta a szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett bűncselekményt.38 Amikor ma, a civilizált társadalmak korában, meg kell indokolni azt, hogy miére és mi célból jár ki valakinek a büntetés, nem annyira a büntető jellegű beavatkozás tényét kell indokolni, mivel ez magától értetődő, hanem ,,a beavatkozás feltétele és teqedelme igényel elvi megalapozást. És kialakul a tétel: „Az állam büntetőhatalmi igénye csakis a felelősség etikai alapján érvényesülhet.”39 A büntetés jogalapja arra mutat rá, hogy az állam milyen jogon büntet, ami összefüggésben áll az államról alkotott eszmével és eszménnyel:40 A büntetés alapjára és céljára vonatkozóan három elméleti alapállás létezik, a) az abszolút elméletek, melyek az igazságosságot, b) a relatív elméletek a hasznosságot, míg c) az egyesítő vagy vegyes elméletek mind az igazságosságot41 mind a hasznosságot jogalapnak tekintik. Az abszolút 35 Vö. Dudek, J., Dogmatikai olvasmányok, Budapest 1914, 282. 3‘ Vö. Cathrein, V., Erkölcsbölcselet II, Temesvár 1900, 619. 37 Vö. Hacker, E., Bevezetés a büntetőjog bölcseletébe, Pécs 1924, 1. 38 Vö. Notter, A., A szabadakarat, Budapest 1908, 87—88. 39 Vö. FöldvAri, J., Magyar büntetőjog. Általános rész, Budapest 2003, 236. 40 Uo. 235. 4' Ne felejtsük el, hogy az erények háromféleképp funkcionálhatnak: elvként, normaként és tevékenységként. Vö. Horvath, A., Eigentumsrecht nach dem hl. Thomas von Aquin, Graz 1929, 33—34. TEOLÓGIA 2010/1-2 45
