Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre KUMINETZ GÉZA alkalmaz cselekvéseinkkel s mulasztásainkkal szemben; a erkölcs (etika) már hasonlíthatatlanul enyhébbet; végül a jog - és kivált a büntetőjog - a legenyhébbet - bár gyakorlatilag a legelrettentőbbet itt a Földön. A szankciók vonatkozásában: A vallás... esetleg már e földön is jelentkező megtorlással, de főleg a halál után föltétlenül bekövetkező s a túlvilági élet egész tartamára, vagyis az idők végtelenére kiterjedő isteni büntetéssel... fenyegeti a bűnt. Ehhez járul mint földi bünhődés az egyén lelkiismeretének ... szüntelen furdalása. ... A nyilvános bűnöknél fokozhatja még ezt az önvádat az embertársak megrovása, sőt egyik részükkel szemben a hatalmilag szervezett társadalom (állam) pozitív, kényszeljellegü büntetése is. Az etika viszont csupán a kisebb-nagyobb extenzitású személyi környezet rosszallását: megszólását, megvetését vagy felzúdulását helyezi kilátásba a követelményeivel ellentétes magatartások által kiváltható reakció gyanánt. Ehhez pedig csak viszonylag csekély részüknél csatlakozik még magának a hatalmilag szervezett társadalomnak (államnak) megtorlása is a jogilag tételezett - anyagi vagy erkölcsi hátrányokból álló - büntetésekben s illetőleg biztonsági rendszabályokban. A büntetőjog végül csupán a rendelkezéseiben - úgy nemük, mint mértékük szerint — előre megszabott, részben alsó és felső határokkal korlátozott, azonban ezeken a kereteken belül s túl (alul) is enyhíthető, sőt esetle'g (kegyelem útján) egészen el is engedhető szankcióval fenyegeti a szabályaiba ütköző magatartásokat. Ezeket ugyan túlnyomó részükben az etika és a vallás is kedvezőtlen értékítélettel kíséri, de az előbbi - mert hiszen utóbbiba véges értelmünk bele nem tekinthet — egyiküket-másikukat (például a hamis vagy pláne vétkes bukás, hitelezési csalás, választói joggal való visszaélés, adócsalás, árdrágítás, pénzhamisítás, levéltitok megsértése, okirat-hamisítás, valamint a rágalmazás és becsület- s magánlaksértés enyhébb esetei) irányában kisebb-nagyobb fokú közönyt tanúsít... A büntetőjogban meghatározott büntetések... bárha... kényszeijellegűek s pozitív és érzékeny hátrányokat foglalnak magukban, szigor tekintetében még az etikai szankciónak: a közvélemény helytelenítésének is alatta maradnak. Túlnyomó részük (így a halál és szabadságvesztés-büntetés) irreparábilis ugyan, mert hiszen pénzbeli kártalanítással egyikük se hozható helyre s egyedül a pénzbüntetés közömbösíthető a kirótt összeg visszatérítése útján. ... E jogi büntetések járuléka gyanánt kiállásukon felül az illető bűntettes (elítélt) személyéhez tapadó makula: a büntetett előéletű minőség azonban már nem jogi következmény, hanem tisztán etikai”.27 A gyakorlatot és eszményt véve tekintetbe: Büntetőjogi szankciókra tulajdonképpen csak azért van szükség, mivel „az emberek túlnyomó többségét, mint a szervezetlen társadalom tagjait magának az etikának alapjában súlyosabb, de határozatlan és kevésbé kényszeijellegű, valamint bizonytalan s könnyebben paralizálható ún. tág körű megtorló szankciója: a közvélemény helytelenítése nem feszélyezi eléggé és nem riasztja vissza a bűnözéstől; náluk az ettől való tartózkodás egyedül a büntetőjog drasztikusabb, ti. érzékenyebb s közvetlen erkölcsi vagy anyagi hátrányokban álló fenyítékeinek: büntetéseknek avagy biztonsági rendszabályoknak ellenük való alkalmazásától remélhető... Teljes bizonyossággal következtethetjük, hogy ha valaki valóban istenhívő azaz igazán vallásos és különösen, ha nemcsak névleg, de lelke egész teljességéből keresztény ember - fölötte áll úgy az etika, mint a jog s kiváltképp a büntetőjog rendelkezéseinek; azokkal összeütközésbe soha sem kerül, így tehát nem érheti sem a közvélemény helytelenítése s illetőleg az embertársak rosszallása, vagyis társadalmi szankció, még kevésbé pedig a büntetőjog kényszeijellegű szankciója... Erre nézve ugyanis nemcsak hogy a bűnözés merő 27 Uo. 145-146. TEOtOGíA 2010/1-2 41
