Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre KUMINETZ GÉZA hozó hatóság. Rendelkezése kormányzati bölcsességén túl tükrözi az adott állam kulturális fejlettségét, gazdasági viszonyait. És „minél magasabb az illető nemzet szellemi műveltségének színvonala, minél finomabb az etikai érzéke s minél bonyolultabbak, szövevényesebbek a köz- és magángazdasági életviszonyai: őstermelése, ipara és kereskedelmi forgalma — annál több intellektuális, morális és anyagi értéket hoz felszínre, amely nemcsak ún. polgári (civilis) jogvédelemre tart számot, hanem ennél hathatósabb, ti. szankcióval: büntetéssel vagy biztonsági rendszabállyal fokozott, azaz büntetőjogi (kriminális) oltalmat is méltán igényel”.23 Ebből fakadóan egy adott állam büntető törvénykönyve hű tükre kora szociáletikai viszonyainak és értékelésének. További kérdés, hogy mi válik, válhat deliktuózus cselekménnyé? Az, ami szociál- etikailag rosszallóit. Azért csak a szociáletikai rosszallás és nem az individuál-etikai, mert az egyéni etika tárgyát „az ember fizikai, szellemi s erkölcsi életének körébe tartozó azon magatartások képezik, amelyek tisztán intern, közvetlen hatásukat tekintve remanens életmozzanatok, amilyen például a táplálkozás és a vegetatív szükséglet-kielégítés, valamint a gondolkodás, érzés, akarás, stb. Ide sorolhatjuk továbbá az istenséggel szemben való viszonyokból vagyis a vallásból folyó hitélet megnyilvánulásait is, amelyeket úgy maga a cselekvő illetve mulasztó egyén (ti. lelkiismerete), miképp az embertársak ugyancsak etikai bírálattal kísérnek, bár viszont Isten előtt se közömbösek az egyéni élet világi vonatkozású, de személyi környezetre direkte hatástalan azaz belső mozzanatai. A társas (szociális) élet etikája ellenben azokat az emberi magatartásokat tárgyazza, melyek áttörik az egyéni élet határait, s közvetlenül kihatnak akár egyes embertársainkhoz, akár kisebb-nagyobb csoportjukhoz való viszonyunkra. Az értékelést úgy az ilyen extern, valamint az egyéni etika körébe tartozó intern magatartásokra nézve Isten után maga az ember lelkiismerete és — immár érzékenyebb, szigorúbb mértékkel — személyi környezete: az ún. szervezetlen vagy rendezetlen társadalom végzi... Az ilyetén szociáletikai értékelés alá eső magatartások már most akként nyernek jogi relevanciát, hogy a bírálatukat végző fentebb elősorolt fórumokhoz (Isten, egyéni lelkiismeret s rendezetlen illetve szervezetlen társadalom, azaz embertársak) egy további fórum csatlakozik, ti. a hatalmilag szervezett (rendezett) társadalom, vagyis az állam. Ennek értékelő funkciója következtében, tehát ajogi szabályozás révén válik az emberi magatartás jogi jelentőségű cselekménnyé, illetve mulasztássá és kerül a bírálat eredményéhez képest azaz minősége szerint a csupán magánjogi vagy ún. polgári (civilis), avagy pedig a büntetőjogi (kriminális) cselekmények vagy mulasztások csoportjába. ... így lesz a szociál-etikai értékelésből jogi bírálat, a rosszallásból pedig szankció: büntetés avagy biztonsági rendszabály, s ezzel az erkölcsi bűnfogalomból jogi bűnfaj (delictum)” .24 Ajogi értékelés ugyanakkor nem hatálytalanítja a vallási és erkölcsi helytelenítést, sőt, akkor ép a társadalom, ha ezek mintegy megerősítik ajogi szankciót, jóllehet eredetileg a jognak szerepe az, hogy kellően hatékonnyá tegye a már létező és hatályos erkölcsi normát. Mi lesz és lehet végül büntetőjogilag kötelezővé? Ez azokra a cselekedetekre és mulasztásokra nézve válik szükségessé, amelyek „a rideg önzés valamely formájának tipikus megnyilvánulásai, vagyis amelyek nem respektálják az emberi méltóságot és a belőle folyó s a szociál-etikában kifejtett ún. emberi jogokat, hanem durván belegázolnak akár egyesek, akár egész társadalmi közösség: embervilág, állam, egyház, stb. vitális anyagi vagy erkölcsi érdekeibe, azokat mélyebben érintik: sértik avagy veszélyeztetik. Velük szemben tehát a jog ideálját képező igazság elve szükségképp érzékenyebb, szigorúbb 23 Uo. 122. 24 Uo. 131-132. TEOLÓGIA 2010/1-2 39
