Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halálbüntetésre
„az istenségtől remélt földi s földöntúli jutalmazásban (üdvösség), nemkülönben az embertársak elismerésében és kegyeletében, avagy az igazságos »Örökbíró« kezének már e világon lesújtó csapásában s a túlvilági büntetésben (kárhozat) és illetőleg a társadalom közvéleményének helytelenítésében (rosszallás, megvetés, felháborodás)”.12 Az embernek az istenséghez való viszonyát a teremtő és teremtmény, a úr és szolga,13 atya és fiú fogalompárokkal érzékeltethetjük. Ebből eredően az emberi alapmagatartás a szeretet, mely Isten iránt az engedelmességben mutatkozik meg, míg az embertársakkal szemben a felebaráti szeretetben, mely magába foglalja „az embertársakkal szemben fennálló összes erkölcsi és egyszersmind jogi kötelességek teljesítését, vagyis minden egyéb társadalmi s polgári erényt, így legközelebbről a szülők iránt tartozó tiszteletet, ragaszkodást és hálát, továbbá a vérszerinti rokonok s valamennyi más felebarátunk iránti jóindulatot, egyetértést, béketűrést, szelídséget, irgalmasságot, megbocsátást, adakozást s általában egymás kölcsönös támogatását, nemkülönben az erkölcsös életet, mértékletességet, alázatosságot, szigorú önbírálatot és viszont embertársainknak igazságos, sőt elnéző, méltányos megítélését”.14 Amennyiben megfelelünk a szeretet e kettős törvényének, vagyis ha megfelelnek tetteink Isten akaratának, akkor üdvösek és erényesek, sőt jogszerűek is lesznek cselekedeteink; ha vele ellentétesek, akkor kárhozatos, erkölcstelen és jogtalan lesz a viselkedésünk, röviden bűnös. Ebből a szempontból mindegyik valódi vallás „az istenség részéről való jutalmazással kecsegteti az embert a hit tételeinek és erkölcsi elveinek megfelelő magatartásért, míg viszont büntetéssel rettegted az azokkal ellenkező cselekedetekért s mulasztásokért”.15 Mit jelent mármost az a tudat, hogy Isten törvényei szerint élünk? Jelenti a lelkiismeretnek az önvád keserűségétől háborítatlan nyugalmát, a szívnek a szenvedélyek ostromától zavartalan békéjét, a rettegés nélküli halál nyugalmát, a boldogító örök életet. A bűnösre pedig már itt a földön valami anyagi vagy erkölcsi kár leselkedik. Ám az isteni megtorlás „csak ritkán követi nyomon a bűn elkövetését, sőt általános tapasztalat szerint épp az önző és hiú, kapzsi és ravasz emberek, vagy pláne elvetemült gonosztevők boldogulnak legkönnyebben s érnek el kisebb-nagyobb anyagi és esetleg — ha talán csak átmenetileg bár — ún. erkölcsi sikereket is a földi lét vásári tülekedésében”.16 Valláserkölcsi felelősségünk alapja az istenképiségünk, vagyis szellemi létünk, mely értelemmel és szabad akarattal ruházott fel minket. Értelmet és szabad akaratot pedig azért kaptunk, hogy kialakulhasson bennünk az erkölcsi állapot17 mindazokkal az erényekkel és azok harmóniájával, melyek segítségével képesek és készek leszünk a szeretetre. 2. 1. 1. 2. A BŰN ÉS BŰNÖSSÉG ERKÖLCSI FOGALMA Az etika azoknak az elveknek foglalata, melyek az ember magatartását szintén az istenséghez, önmagához, embertársaihoz és a mindenséghez való viszonyára való tekintettel szabályozzák.18 Ám itt a legfőbb fórum a lelkiismeret, mely megítéli a szív rezdüléseit. Jogbölcseleti megfontolások a büntetésekről, különös tekintettel a halalbüntetesre 11 KUMINETZ GÉZA 12 Vő. Varga, K., A bűn vallási, erkölcsi és jogi szemlélete, Budapest 1928, 11. 11 Szolgán nem rabszolgát, hanem az urában a legteljesebb tökéletességet látó és azt szeretctből szolgáló magatartást értünk. 14 Vö. Varga, K., A bűn vallási, erkölcsi és jogi szemlélete, Budapest 1928, 23. ,s Uo. 26. 14 Uo. 33. n Ez bizonyos értelemben dacolást jelent hajlamainkkal, aktuális vágyainkkal. " Ez a viszonyrendszer kiteljed a vallásgyakorlásunkra, önmagunkkal (önfenntartás, testi, lelki egészség), felebarátainkkal (önzetlen segítségadás, mások jóhírének védelme, felelős beleszólás a közügyekbe) és környezetünkkel TEOLÓGIA 2010/1-2 37
