Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Gál Péter: Jézus Krisztus a mi megszabadítónk a személyes gonosz hatalmából
GAL PETER Jézus Krisztus a mi megszabadítunk a személyes gonosz hatalmától az összefüggésben rögzült az egyik jézusi öntudat - mondás (Mt 12, 28; Lk 11, 20), amely sokatmondó a húsvét előtti messiási tudattal, és egy valóságos, sikeres ördögűzési küldetéssel kapcsolatban. Ahhoz, hogy ezeket a jézusi megnyilvánulásokat O. Spinetoli- val együtt abból a kiindulásból értékeljük, mely szerint a világ Sátánnak alávetettsége „inkább a zsidó bibliai vallásosság adata, és nem isteni üzenet, vagy meghirdetés”6, fel kell tételeznünk az egyébként megváltó isteni személynek tartott Jézus Krisztusról, hogy oly gyakran csupán egy szerepet játszott, és egy objektív és lényegi igazság kedvéért inkább alkalmazkodott kora babonás — mitikus (tehát pogány, Közel - keleti, kánaáni összefüg- gésü) felfogásához. Ezzel szemben az újszövetségi összképből, amely jézus Krisztusra vonatkozik, olyan fajta alkalmazkodás nem deríthető ki, amely fontosabb hitbeli tévedésnek engedett volna. Nyilvánvaló, hogy Jézus magatartása és tanítása, ha nem is részletesen, de kritizálja mind a zelóták mozgalmát, mind a farizeizmust, s az esszénusokról pedig szinte tudni sem akar. Jézus csak az Atya akaratához „alkalmazkodik”, az emberekhez alkalmazkodása lehajlás a szenvedők világához, amely feléje várakozással fordult valamilyen nyomorúság miatt; környezete megértést, bátorítást, gyógyító támogatást kapott tőle, de az üdvösséget is érintő tévedéshez, hazugsághoz, bűnhöz, valótlanságokhoz, és járulékos dolgokhoz nem alkalmazkodott. Sőt, arra törekedett, meglehetősen radikálisan, hogy megtisztítsa a hétköznapi hitet is az automatizmusoktól, a tiszta - tisztátalan rendszernek a megkötöző fölöslegétől, a vallásgyakorlás álságosságától, sőt, félre tudott tenni olyan társadalmilag begyökerezett szokáskövetelményeket, mint a nőkkel, vagy a vámosokkal találkozás tilalma. Erről az életmódról vall ő maga a Mt 5,38-ben, és mondja róla Pál apostol nagyon kifejezően: „...nem volt »igen« is, meg »nem« is, hanem az »igen« valósult meg benne.” (2Kor 1,19) Feltételezett szélesebb alkalmazkodása közben bőven meríthetett volna a korabeli apokaliptikus műfaj, ezen belül akár Qumrán sátánról kialakított gazdag nézeteiből, ám ez nem állítható, viszont tény, hogy az apokaliptikával ellentétesen Jézus beszélt az ördögnek már a végidők előtti, őáltala történt legyőzéséről (Lk 10,18).7 A missziós parancsokban ugyanaz a struktúra látható, mint Jézus húsvét előtti életében, bennük a gonosz hatalomtól való szabadítás feladata domináns, s ez ismét eredeti vonás.8 9 10 Figyelemre méltó tény, hogy a korábban megfogalmazott küldetési parancsok szövegeiben a bűnök megbocsátásához viszonyítva többször jelenik meg feladatként az ördögűzés feladata (Mk 3,13; Mk 6,7; 6,23; Mt 10,1). Lukács és János evangéliumában már növekszik a bűnbocsánat jelentősége az apostoli küldetésben (Lk 24,46; Jn 20,22—23). E nyomon haladva többen a modern teológiából is lehetőséget adnak az evangéliumokban ábrázolt jézusi ördögűzések realitásának, sőt, a pusztai megkísértés történetének alapját képező jézusi élmények valóságának. Ezért írja K. Kertelge is: „Kétségtelen, hogy Jézus, az ő tanítványai és az újszövetségi írások szerzői számoltak az ördög és a démonok létezésével.,f> így folytatja: „A vázolt körülmények következtében Jézust ördögűzőnek tekinthetjük, amilyenek az ő korában még rajta kívül is tevékenykedtek, és amelyekről az újszövetségi hagyomány is tud. ”10 Van azonban ezzel az általánosan túlhangsúlyozott véleménynyel szemben másfajta kutatási álláspont is: „Schlatter egészen mást mutat ki: »A korabeli palesztinai judaizmusban nem voltak csodatevők, nem voltak olyanok, akiket így tiszteltek 6 SPINETOLI, O., Lukács, a szegények evangéliuma, Agapé, Szeged 2001,401. 7 Vő. Puskás A., A teremtés teológiája, SZÍT, Budapest 2006, 80. * Uo. 81. 9 KERTELGE, K., Teufel, Dämonen, Exorzismen in biblischer Sicht, in Kasper, W.—Lehmann, K., Teufel — Dämonen — Bessessenheit, zur Wirklichkeit des Bösen, Matthias-Grünewald-Verlag, Mainz 1978, 9. 10 Uo. 31. 2 TEOLÓGIA 2010/1-2
